Magyarországon 4,3 millió a 45 évnél idősebbek létszáma, közülük több mint 2 millióan munkaképesek, ám alig több, mint 20 százalékuk dolgozik. Az Európai Unióban ez az arány meghaladja az 50 százalékot, és egyre nő.
Hátrányos megkülönböztetés
Az Európai Unióban és az USA-ban már felismerték a szenior korosztály foglalkoztatásának előnyeit, miközben nálunk – ahol 1990 óta 1,7 millió munkahely szűnt meg, s ez elsősorban ezt a korosztályt érintette súlyosan – a munkaadók még nem ismerték fel a szeniorok alkalmazásának öt előnyét: a tapasztalatot, a tudást, a teljesítő- és versenyképességet, a munkakultúrát és az eredményérdekeltséget. Márpedig ezek az előnyök csak akkor hasznosulnak a nemzetgazdaságban, ha e korosztály megtarthatja munkahelyét, sőt, számukra új álláshelyeket teremtenek – érvel Vadász János, a január végén megalakult Szenior Foglalkoztatási Szövetség elnöke.
Nem véletlen, hogy azokban az országokban, amelyekben már felfigyeltek az életkor meghosszabbodásával járó következményekre, komplex társadalmi-gazdasági fejlesztőprogramokat indítottak el; Japánban a 70-es, az USA-ban a 80-as évektől kezdve, az Európai Unióban (Finnország – FINPAW, Nagy-Britannia – New Deal 50+, Franciaországban a nemzeti szeniorfoglalkoztatási terv) jobbára a 90-es évek közepétől. Magyarországon – miközben a tényleges nyugdíjkorhatár a legalacsonyabbak közé tartozik – szintén számolni kell a várható életkor-növekedés gazdasági, társadalmi, szociális és egészségügyi követelményeivel. Ezzel szemben a szenior korosztály egyelőre még inkább csak a hátrányokkal szembesül: a társadalmi megbecsülés hiányával, az eddig elért életszínvonal megtartásának nehézségeivel (romló életminőséggel), a társadalmi előítéletekkel, a hátrányos megkülönböztetéssel.
Hiányzik a komplex program
Mindez viszont azzal a súlyos gazdasági következménnyel fenyeget, hogy tovább nő az "eltartottak" már ma is magas aránya (miközben a foglalkoztatottsági ráta csupán 57 százalékos az Unió átlagosan 64 százalékos mutatójával szemben), tovább bővül a korai nyugdíjasok száma, nem hasznosul a közösség számára az egyén felhalmozott tudása, tapasztalata, munkakultúrája. Ezzel együtt jár az állami jövedelem és adó kiesése, fokozódnak a nyugdíj-, szociális és egészségügyi ellátás terhei, a munkanélküliség gondjai. Nem kell bizonygatni, hogy a tartós állástalanság nemcsak alacsonyabb életnívót, hanem romló fizikai és szellemi teljesítményt, egészségi állapotot is magával von.
Kétféle módon lehet ezen segíteni. Az egyik a kormányok aktív szerepvállalásával és operatív programok segítségével végrehajtott programok útja (Japán, Nagy-Britannia, Franciaország), a másik a civil társadalomra építő, a kormány által csak ösztönzött, különféle eszközökkel segített társadalmi program, amelyet elsősorban a civil szervezetek valósítanak meg (USA), egyebek között az úgynevezett "szenioripar" létrehozásával.
Magyarországon eddig senki sem foglalkozott integráltan, komplex módon a 45 év felettiek munkaügyi gondjainak megoldásával. Ezért különösen hasznos az a civil kezdeményezés, amelyet 2007 januárjában indított útjára az akkor megalakult Szenior Foglalkoztatási Szövetség (SZFSZ), amelynek hivatalos bejegyzése – közhasznú szervezetként – március végén megtörtént. Az SZFSZ – több mint félévi előkészítő munka után – megnyerte a legnagyobb munkáltatói szervezetek: a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ), az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ), a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ), valamint a legfontosabb szakszervezeti konföderációk (az Autonómok, az MSZOSZ és a SZEF) támogatását, amelyek együttesen alapították a szövetséget, s első számú vezetőik választott tagjai az elnökségnek.
Új együttműködés
Vadász János elnök elmondta: az alapítók felismerték, itt az ideje a filozófia- és kultúraváltásnak a hazai szeniorfoglalkoztatásban. A szövetség célja, hogy sokféle eszközzel segítsen a középkorúaknak megmaradni a munka világában, illetve visszakerülni oda, akár új ismeretek elsajátításával is úgy, hogy az a munkaadóknak, a társadalomnak és az érintett szenioroknak is megfeleljen. A szeniorfoglalkoztatás ugyanis nem csak szociális kérdés, e feladat megoldása valójában a kölcsönös gazdasági és társadalmi előnyök érvényesítésével, új együttműködések és ösztönzők alkalmazásával lehetséges. E hasznos tevékenységhez a szövetség elkészítette, és közgyűlésén elfogadta a Szenior Programot (2007-2013), cselekvési tervét, és megszerezte a munkaerő-közvetítéshez szükséges hivatalos engedélyt, majd megkötötte az együttműködési megállapodásokat, és megkezdte a közös munkát a legfontosabbnak ítélt munkaügyi és egyéb szervezetekkel.
Legjelentősebb partnerük az Állami Foglalkoztatási és Szociális Hivatal (ÁFSZH), amely lehetővé teszi az álláskeresők bekapcsolását, a másik pedig a Magyar Művelődési Intézet (MMI), amely – a művelődési házak útján – együttműködik a szövetséggel a szeniorfoglalkoztatási klubok országos hálózatának létrehozásában. Vadász János szerint alapvető feladat e korosztály munkához jutásának segítése, amelyhez elengedhetetlen a hatósági jogosítvány és a hivatalok, illetve a szociális partnerek (munkaadók, munkavállalók) együttműködése. Ezért fontos az a megállapodás, amelyet április végén kötöttek az ÁFSZH-val, s amelynek értelmében a Szenior Foglalkoztatási Szövetség hozzájut a negyedéves munkaerő-piaci prognózisokhoz és információkhoz, a hiányszakmák listájához, szolgáltatásaihoz. Az MMI – mint a közművelődés nemzeti intézménye – valamennyi hazai művelődési házzal kapcsolatban áll, és alkalmas arra, hogy az újfajta klubmozgalomnak helyet adjon.
Az ÁFSZH főigazgatója, Pirisi Károly úgy véli: a kezdeményezés jól kiegészíti a hivatal tevékenységét. Az általuk működtetett, mintegy 350 Foglalkoztatási Információs Pont (FIP) jól együtt dolgozhat a szeniorfoglalkoztatási klubokkal. Erre jó példa Vas megye, ahol már több művelődési házban (Szombathely, Körmend) is van olyan klub, ahol a 45 év felettieknek is megmutatják az alternatívákat, és továbbképzési lehetőségeket is felajánlanak. A közös működtetés sikerének feltétele, hogy a munkaadók is ebből a körből válasszanak. Az együttműködés lényege, hogy a helyet (a művelődési házat) a szeniorklubok adják, a szakértőket pedig az ÁFSZH. Több évtizedes nemzetközi tapasztalatok azt igazolják, hogy az ilyen klubok jól működnek, csak éppen szemléletváltásra, továbbá megfelelő forrásokra van szükség.
Nincsenek egyedül
Vadász János fontosnak tartja, hogy a munkahely elvesztésétől tartó, vagy a visszatérésre készülő szeniorok tudják: nincsenek egyedül. Ehhez a szövetségtől és a klubokban folyamatosan tájékoztatást kell kapniuk az állásbörzékről, a legális foglalkoztatási lehetőségekről, a munkaszerződésekről, az atipikus munkavégzési formákról. Lényeges, hogy állandó és legális kapcsolatban álljanak a helyi munkaadókkal, a szakszervezetekkel, az önkormányzatokkal, a munkaügyi központokkal, és értesüljenek a képzési, továbbképzési, rekreációs lehetőségekről. Jó példaként erre egyelőre a Fővárosi Művelődési Ház, Kecskemét és Salgótarján, Vas megye, de hamarosan Hatvan és Nagykanizsa is szolgálhatja új klubokkal a szeniorokat. A tervek szerint az év végéig az ország 100 legnagyobb településén alakulhatnak meg a szeniorfoglalkoztatási klubok, amelyek száma 2008 végére elérheti az ezret, 2012-2013-ra pedig az ország legtöbb településén jelen lehetnek.
A szeniorprogram fő célja, hogy komplex, integrált szolgáltatást nyújtson az érintetteknek társadalmi összefogással, kezdeményezésekkel, fejlesztőprogramok megpályázásával, megvalósításával, korszerű szolgáltatásokkal, az élethosszig tartó tanulás ösztönzésével. Vadász János úgy véli: a társadalomnak elemi érdeke, hogy az egyén minél hosszabb ideig lehessen a társadalom hasznára.
Az európai példák azt mutatják, hogy a szeniorok foglalkoztatása nemzetgazdasági haszonnal jár, s ennek felismerésére, a foglalkoztatási kultúra megváltoztatására Magyarországon is megérett a helyzet. Külföldön azok a cégek a legsikeresebbek, amelyek a különféle korosztályokat együtt foglalkoztatják. Az Egyesült Államokban 35 millió tagot számlál az AARP, amely külön "szenioripart" is létrehozott különféle személyi szolgáltatások végzésére és kismesterségek folytatására. Ennek hazai meghonosításában számítanak az IPOSZ és a közművelődési intézmények közreműködésére.
MOSZ: inkább megtartani
A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára, Horváth Gábor szerint a MOSZ – mint az alapító szervezetek egyike – üdvözli a kezdeményezést, és egyetért azzal, hogy koordináltan kell fellépni a 45 év felettiek foglalkoztatása érdekében. Rövid idő alatt ezt nem lehet megoldani, ám egy ilyen szervezetre szükség van, ideje volt tenni valamit. A működés módját részletesen ki kell dolgozni, s integrálni kellene a meglévő intézményrendszerbe, harmonizálni azzal, értékelni, sőt, akár törvénymódosításokat is célszerű kezdeményezni (foglalkoztatási törvény, pénzügyi és adótörvények). A MOSZ hírlevelében elküldte tagjainak a csatlakozási felhívást, ám a fő gond az, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság már hosszú ideje főleg munkaerő-kibocsátó ágazat, ezért inkább a munkahelyek megtartására kell törekedniük. Éppen ezért nem várnak gyors és látványos sikereket, de támogatják a kezdeményezést.
Finanszírozási háttér
Az Európai Unió kiemelten kezeli a szeniorfoglalkoztatást (Finnország, Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia, Litvánia), ezért esély van arra, hogy Magyarország is felzárkózzék a foglalkoztatási kultúrát sikeresen megújító országok sorába, felhasználva az Unió pályázati forrásait. Vadász János szerint ehhez elsősorban partnerség, széles körű társadalmi együttműködés szükséges mind az érintettek, mind a kormány és a szociális partnerek, mind pedig a civil szféra közreműködésével. Kétmillió embert érint a szeniorprogram, a finanszírozás pedig három forrásból eredhet. Az egyik (mintegy 40 százalék) a tagdíjbevétel (magánszemélyek számára évi ezer, a munkáltatóknak évi 10 ezer forint). Azért ilyen alacsony – magyarázza Vadász János -, hogy mind az érintettek, mind a 70-80 ezer munkáltató számára könnyen hozzáférhető legyen, hogy minél szélesebb körhöz eljussanak. A második forrás (20 százalék körül) a Munkaerő-piaci Alap (OFA) pályázata, a harmadik (40 százalék) pedig az uniós pályázat, illetve a Norvég Alap lehet.
A szövetség a kormánytól közvetett támogatást vár. Egyrészt azt, hogy megalkossa a szociális partnerekkel és a szövetséggel közösen a nemzeti szeniorfoglalkoztatási stratégiát, amely hozzájárulhat a hazai foglalkoztatási szemlélet, kultúra gyökeres átalakításához, a sikeres nemzetközi példák alapulvételével. A másik, hogy a jogalkotásban és a pályázati feltételek újragondolásában segítsen, különféle ösztönzők beiktatásával már 45 éves kortól, mert Magyarországon szociológiai kutatások és a munkaügyi szervezetek tapasztalatai azt mutatják, hogy a foglalkoztatási problémák korábban jelentkeznek
IPOSZ: Európa-szerte működik
Az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ) elnöke megtiszteltetésnek érzi a részvételt és az elnökségi tagságot a Szenior Foglalkoztatási Szövetségben. Szűcs György elmondása szerint ilyen szervezetek Európa-szerte sikeresen működnek; nemrégiben német, francia, belga képviselőik látogattak Magyarországra. Idehaza – a konvergenciaprogram hatására is – rendkívüli veszélyek fenyegetik az álláshelyek megőrzését az 50 évesnél idősebbek számára. Csak példaként: már az idén több mint 50 ezer vállalkozás szűnt meg. A tevékenységüket felhagyóknak nincs jövedelemszerzési lehetőségük, de tudásuk, tapasztalatuk annál inkább, s ezt nem szabad veszni hagyni; oktatóként, mesterként számítani kell rájuk. Ez jó a vállalkozónak és a munkavállalónak is, de ehhez megfelelő forrásokra (pályázatokra) lenne szükség.
Nyugat-Európában sokféle hasonló klub működik (megváltozott munkaképességűeknek, kismamáknak, szenioroknak stb.), és népszerűek az atipikus foglalkoztatási formák, amelyek nálunk még gyanút keltenek. Társadalmi összefogásra lenne szükség, úgy, mint Ausztriában, ahol a foglalkoztatási paktumokban minden érintett (munkaadó, munkavállaló, önkormányzat, civil szféra) jelen van. Az IPOSZ 260 ipartestülete szívesen részt vesz – szakértőkkel is – a munkában, de azt szeretnék, ha ez a szervezet a foglalkoztatási rendszer részévé válna, és törvénymódosításra is lehetőség nyílna. Az IPOSZ is elküldte az SZFSZ-szel megkötött megállapodást az ipartestületeknek, és azt ajánlja tagjainak, hogy csatlakozzanak.
Start Extra
Schranz Edit, a Szociális és Foglalkoztatási Minisztérium sajtószóvivője ezzel kapcsolatban elmondta: júliustól indul a szaktárca Start Extra elnevezésű programja, amely – a 2005 októberében indult, a fiataloknak, pályakezdőknek, majd a kismamáknak szóló program után – Start-kártya kiváltásával ösztönzi a munkáltatókat arra, hogy 50 év feletti munkavállalókat alkalmazzanak. Az adóhatóságtól kapott kártya birtokosa után a munkaadónak az első évben nem kell járulékot fizetnie, a második évben pedig csupán 15 százalékot.
A harmadikféle segítség, amit a szeniorok a kormánytól várnak, hogy a mindennapi gyakorlatban, az igazgatás eszközeiben, a foglalkoztatás élénkítésében tegyen az eddiginél többet, főként a hivatalok (munkaügyi központok) munkáján, a foglalkoztatási szemlélet megváltoztatásán keresztül, ami kétségkívül hosszabb folyamat, és a munkaadók, illetve a munkavállalók folyamatos együttműködését igényli. A szemlélet megváltoztatását segítheti a most megalapított Szenior Foglalkoztatási Díj, amelyet két évre lehet elnyerni, és amely nem pénzt, hanem minőségi elismerést, a társadalmi együttműködésben való kedvező minősítést ad a munkaadók számára, hazai és nemzetközi rangot jelenthet. A díjazottakat két év után értékelik, ellenőrizve a legális foglalkoztatást, a rendezett munkaügyi kapcsolatot, és a nyertes természetesen újra pályázhat.
Képzés és tanácsadás
A 2013-ig szóló Szenior Program fontos eleme a képzés, melynek célja, hogy régiónként, megyénként, kistérségenként, településenként, a szeniorfoglalkoztatási klubok bázisán létrejöjjenek olyan képzési programok, amelyek az adott helyen működő legnagyobb munkáltatók igényeit összegyűjtve hatékony, kompetenciaalapú oktatásokat és átképzéseket valósítanak meg a szeniorok számára.
A munkáltatók igényei alapján keletkezett "tudásbázist" összevetik a munkaügyi központoknál regisztrált ajánlatokkal, s ha eddig nem létezett az igényelt képzés, megszervezik. A szövetség – tervei szerint – önálló, akkreditált képzési központot (akadémiát) hoz létre, de csak olyan képzésre, amelyből garantáltan munkahely keletkezik, s amely vagy ingyenes, vagy minimális saját hozzájárulást igényel.
Munkahelyteremtésre is van mód, az úgynevezett mediátor vállalkozások (a már említett szenioripar) szervezésével. A cél az, hogy a szenior munkavállaló ne kényszervállalkozó legyen. Olyan szövetkezések, kisvállalkozások jöjjenek létre (szolgáltatás, idegenforgalom, kismesterségek), amelyek esetében együtt van a tőke, a tudás és a piac, és amelyek sikeresen hasznosítják és értékesítik a szeniorok szaktudását, rugalmas, de legális foglalkoztatási konstrukcióban.
A Szenior Foglalkoztatási Szövetség azt is fontosnak tartja, hogy – profik és társadalmi munkatársak együttműködésével – létrehozza személyi tanácsadó hálózatát, amely minden, már működő szervezethez kapcsolódni tud. Ezt a szenior foglalkoztatási klubok keretében működtetik majd, ahová "a szakértő házhoz jön", s amelyhez segítséget nyújt az ÁFSZH. E célok megvalósítása érdekében pályáznak az uniós forrásokra (TÁMOP), hiszen komplex tanácsadás a szeniorok számára ma még nem létezik. A hálózat "gondozója", koordinátora a szövetség által létrehozandó Szenior Közösségépítő és Foglalkoztatási Szolgálat lesz.
Szintén idei terv - mondta Vadász János elnök -, hogy ötéves kutatás kezdődik "Szeniorfoglalkoztatás Magyarországon" címmel, amelyben 30-40 kutató vesz részt. Éves jelentéseik egyben "monitoring" funkciót is betöltenek a szervezet működéséről, eredményeiről. E kutatásra ugyancsak pályázati úton próbálnak forrást szerezni. Céljuk, hogy ezáltal is segítsenek 2 millió embernek abban, hogy megőrizzék egzisztenciájukat, tartalmas életüket, megbecsültségüket.
