Számos cég kényszerül arra, hogy hátat fordítson korábbi tevékenységének. Hiába érzik úgy, hogy jól teljesítettek, nívós szolgáltatást nyújtottak vagy éppen kedvező áron kínálták termékeiket, ez gyakorta kevés az eredményes működéshez. Ha pedig egyértelművé válik, hogy nincs remény pozíciójuk megerősítésére, akkor a profilváltás – vagy egyes esetekben a felszámolás – lehet a megoldás. A munkáltatók azonban menteni akarják a menthetőt, ezért ha tehetik, más területen keresnek megélhetést. Jellemzően a hagyományos szolgáltatóipar szegmensei néptelenednek el, s a kereskedelemben próbálkoznak sokan az újrakezdéssel.
Presztízsvesztő mesterségek
A tapasztalatok szerint nagyon körültekintőnek kell lenni, ha új tevékenységi kör, esetleg új ágazat felé fordul a cég. Annál is inkább, mert nemcsak a vezetők tapasztalata hiányzik, hanem az alkalmazottak sem feltétlenül "csereszabatosak". A váltás azonban olykor mégis elkerülhetetlen.
Korábban évente 80 ezer vállalkozás határozott úgy, hogy felhagyva addigi tevékenységével új területeken próbálkozik – tudtuk meg az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ) elnökétől. Szűcs György szerint a mostani helyzetet e tekintetben rendkívül nehéz felmérni, mert nincs pontos kimutatás arról, hogy mi történt hazánk európai uniós csatlakozása óta. Az öt fősnél kisebb létszámmal működő cégek nem szerepelnek a KSH statisztikáiban, de ha rögzítenék is az adatokat, a számok nem mutatják ki, hogy milyen veszélyek fenyegetik a kisvállalkozókat.
Mindenesetre tény, hogy a hagyományos szolgáltatóipar egyre inkább veszít a pozíciójából, s ma már a kelleténél kevesebb az asztalos, a kőműves vagy a cipész. E mesterségek háttérbe szorulásával párhuzamosan intenzíven terjeszkednek a szépségipar szolgáltatói: fodrász, kozmetikus, manikűrös szinte minden utcasarkon található. Viszont a kétkezi munkát végző mesteremberek – például az előbb említett asztalosok, kőművesek – kisvállalkozásai képtelenek megfizetni az egyre növekvő bérleti díjakat, különösen a plázák üzemeltetői által kért magas összegeket. Ezért aki teheti, valamely nagy viszonteladó beszállítója szeretne lenni, s ezért gyakorta óriási vetélkedés zajlik. Noha a kistelepüléseken, az ellátatlan területeken megmaradtak a kis üzletek, sok helyütt a kicsi boltok számára is nehéz a megélhetés.
Zsugorodó támogatások
Megdöbbentő, hogy ma Magyarországon a cégek 30,2 százaléka a gazdaságot segítő vállalkozás. Tömegesen remélnek hasznot ezek vezetői – például – az ingatlanközvetítésből vagy az adó- és befektetési tanácsadásból. Figyelemre méltó az is, hogy a cégek 22,9 százaléka a kereskedelemben ténykedik. E két csoport együttesen a vállalkozások 53 százalékát teszi ki, ez a kör tehát nem a termelő szférában dolgozik. Ez pedig azért nagyon súlyos, mert ezek nem értékteremtő vállalkozások. Emiatt Magyarországon jelentős mennyiségű importra van szükség, hiszen a belső keresletnövekedés a behozatal növekedését kívánja meg. Ezt – mint napjaink példája mutatja – nem tudja kiegyenlíteni az export, amitől elbillen a külkereskedelmi mérleg. Ráadásul a családi vállalkozások talpon maradásához is szükség lenne valamilyen külső segítségre – sorolta a gondokat az IPOSZ elnöke.
A vállalkozások a régi tagországokban sem vészelték át könnyen az uniós bővítést. Ausztriában például a csatlakozást követő egy-másfél esztendőben 30-40 százalékuk ment tönkre vagy kényszerült arra, hogy megújítsa tevékenységét. Sokuk üzletpolitikát változtatott, mások összeolvadtak, illetve a több céget tulajdonlók összevonták vállalkozásaikat, ezzel is csökkentve a könyvelési, adótanácsadási és más költségeiket. Magyarországon is lehet hasonló tendenciákra számítani, illetve arra, hogy a vállalkozások módosítják tevékenységüket. Annál is inkább, mert a jövő évi költségvetés szűkös lehetőségei miatt a vállalkozástámogatási keretek is zsugorodtak.
Szegényes a tájékoztatás
Az IPOSZ egyébként készített egy felmérést, amelyben 3700 vállalkozás vezetésétől tudakolták, hogy miként vészelték át az európai uniós csatlakozást, s miként sikerült alkalmazkodniuk. A válaszokból kiderül, hogy a vállalkozások nagyobbik része mindenféle pályázati források nélkül próbál felnőni az új kihívásokhoz, s a jogharmonizáció követelményeihez.
Ugyanakkor a megkérdezettek elégedetlenek voltak a tájékoztatással, s mint mondják: helyzetüket nehezítette, hogy csupán az integrációt megelőző fél esztendőben jelentek meg tájékoztató füzetek, a kormány és a különféle szervezetek is ekkorra időzítették az információátadást. Ez pedig sokaknak már késő volt ahhoz, hogy megfelelő forrást szerezve lépni tudjanak. Könnyen lehet tehát, hogy eddigi tevékenységükkel fel kell hagyniuk. Annál is inkább, mert nem elegendő a jogszabályokban megfogalmazottakhoz – például a HACCP minőségbiztosítási rendszer követelményeihez – alkalmazkodni, hanem beruházásokra is gondolni – és költeni – kell, ha helyt akarnak állni a versenyben. Erről azonban az IPOSZ felmérése alapján sok kis cég lemaradt, hiszen nem volt mozgósítható tőkéjük a fejlesztésekre.
Szűcs György hangsúlyozta azt is, hogy a piac szűkülése miatt a kisméretű cégek működtetése sok esetben gazdaságtalanná vált, s a megrendelés hiánya lépésre kényszerítheti e cégek vezetőit. Gondosan kell azonban mérlegelniük, hogy mi lehet üdvözítő számukra, hiszen az egyszer már tevékenységet módosító vállalkozások nem bírnak el újabb és újabb irányváltást. Kivált, ha figyelembe vesszük, hogy az alkalmazottaknak is idomulniuk kell a megváltozott viszonyokhoz, ha a vállalkozó nem akarja lecserélni a teljes gárdát. Márpedig a munkáltatók többsége arra törekszik, hogy akit lehet, megtartson a foglalkoztatottak közül. Szakemberek szerint a siker kulcsa az e-gazdaságba, illetve a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás.
Beolvadási kényszer
A kényszerű változtatás egyik tipikus területe a sütőipar. Itt alapvető gond, hogy azok a cégek, azok a szakmunkások, akik valóban értenek a mesterséghez, otthagyják azt – tájékoztatta lapunkat Sóki Gyula, a Sütőipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke. Mint mondja, főként az alacsony jövedelem okozza az elvándorlást, hiszen míg a versenyszférában 140 ezer forint a bruttó átlagkereset, addig a sütőiparban 80-85 ezer forint.
Azonban a vállalkozások sincsenek jobb helyzetben, hiszen a nagy üzletláncok a pékárut használják vevőcsalogatónak és sok esetben az önköltségi árnál is olcsóbban kínálják. Ráadásul sokakat elrettent a munkarend is, hiszen itt gyakori a nyújtott műszak, illetve a délutáni vagy a vasárnapi foglalkoztatás. Ma már a sütőipari cégeknél túlnyomórészt nem szakemberek, hanem egy-egy mester irányításával betanított munkások dolgoznak. A sütőiparban foglalkoztatottak egy része úgy próbálta elkerülni a profilváltás kényszerét, hogy nagyobb cégekbe olvadtak bele. Részben ily módon szűnt meg 150-200 cég, zömében a kisebbek, s sokuk nem eresztette szélnek az embereket, hanem – a fúzió eredményeként – másik cégben folytatták korábbi munkájukat. Az érdekképviselet elnöke szerint kizárólag azzal lehetne viszszacsalogatni a vállalkozásokat a sütőiparba, ha reális bevételre tennének szert a cégek és a dolgozók. Ma ugyanis a kenyér és más pékáruk árából befolyt összeg nagyobbik hányada a kereskedők zsebébe vándorol.
Források nélkül
Magától értetődik, hogy minél kisebb a cégek mérete, annál nagyobb eséllyel találhatók közöttük veszteségesek. Reális tehát, ha a kis- és középvállalkozások átstrukturálják tevékenységüket – mondta lapunknak Belyó Pál, az ECOSTAT Gazdaságkutató és Elemző Intézet ügyvezetője. Hasonló okokból váltanak a mikrovállalkozások is. A pályakorrekció azonban nem korlátozódik kizárólag az alacsony foglalkoztatotti létszámmal ténykedőkre, hiszen nem ritkán kerülnek nehéz helyzetbe közepes vagy nagyvállalatok is. Mindez a konjunkturális helyzettől függ; a kereslet és a kínálat mindenkori szintje befolyásolja, hogy adott területen hány cég tud talpon maradni. Túlkínálati viszonyok között érthetően több munkáltatónak kell mérlegelnie, hogy miként képes kilábalni a válságból, s ez esetben a profilváltás gondolata is felvetődik.
Pillanatnyilag hozzávetőlegesen 1200-1500 nagy és 6000 közepes vállalat ténykedik Magyarországon, a kkv-k száma 22 ezer körül van, s 270 ezernyi mikrovállalkozást regisztrálnak. Nyilvánvalóan utóbbiakat érinti legmarkánsabban a tevékenységi kör kényszerű módosítása, hiszen bár a magyarországi vállalkozások többsége ebbe a körbe tartozik, a tőkekoncentráció esetükben a legkedvezőtlenebb. Ez eredményezi azt is, hogy ezeket különösen érzékenyen érinti a piaci viszonyok romlása, mert nehezen tudnak alkalmazkodni a rendre megújuló helyzethez, s túlzott erőfeszítésükbe kerül egy-egy szükséges új beruházás. Még ha érzik is, hogy a fejlesztések halaszthatatlanok, képtelenek előteremteni a szükséges forrást – részletezte Belyó Pál, hozzátéve: a mostani költségvetési helyzetben alig-alig számíthatnak arra, hogy támogatásban részesülnek.
Európai trendek
Fényesen tükrözi a kkv-k helyzetét, hogy míg a nem egész másfél ezernyi nagyvállalat saját tőkéje 9000 milliárd, addig a kkv-k esetében ez mindössze 1500 milliárd forint. Hasonló viszonyokat jelez az is, hogy milyen arányban veszik ki részüket a GDP előállításából: míg a nagyvállalatok 4500 milliárd forinttal járultak hozzá a bruttó nemzeti termék előállításához 2003-ban, addig a kis- és középvállalkozói szektor esetén 1000 milliárd forintot regisztráltak, s ugyanennyit termeltek a GDP-ből a mikrovállalkozások is. Ez önmagában is sokatmondó, de különösen figyelemre méltó azt tekintve, hogy a foglalkoztatottak nagy arányban dolgoznak a kkv-knál – tette hozzá Belyó Pál.
Az ügyvezető szerint a feldolgozóiparban és az ahhoz közeli kurrens ágazatokban a dolgozóknak kevésbé kell tartaniuk attól, hogy váltásra kényszerülnek, a kiskereskedelemben ténykedőknek azonban időről időre fontolóra kell venniük lehetőségeiket, s ezek között bizony felvetődik a profilváltás gondolata is. Bizonyosra vehető továbbá az is, hogy a pályakorrekció szempontjából teljesen más helyzetben vannak a cégek az ország különböző térségeiben. A nagyvállalatok érthető okokból a jól elérhető, infrastrukturálisan fejlett területekre települtek, ahol nemcsak a GDP-termelés és az életszínvonal magasabb, hanem a beszállítói tevékenység révén nagyobb lehetőség nyílik a kis- és középvállalkozások számára. E körzetekben tehát utóbbiak helyzete biztosabb, folyamatosan számíthatnak megrendelésekre, kevésbé fenyegeti őket a profilváltás kényszere. Más a helyzet azokon a területeken, amelyeket a külföldi tulajdonú nagy cégek nem kedvelnek: itt nemcsak ezek hiánya növeli a munkanélküliek arányát, hanem szükségképpen a foglalkoztatás növelése ellen hat az is, hogy nem találnak megélhetési lehetőséget a mikrovállalkozások és a kkv-k sem.
Fontos azonban tudni, hogy a profilváltás nem idegen más országokban sem. Acégek összeolvadása egész Európában tendencia, mint ahogy az is általános jelenség, hogy komolyan küzdenek jövőjükért a kisvállalkozások is. Németország jól ismert példa, ott tömegesen kényszerültek váltásra a cégek. Persze igaz, nálunk ez a folyamat erőteljesebben érvényesül, mint az Európai Unió tagországaiban, s ez – legalábbis részben – összefügg azzal, hogy bár sok vállalkozás remélt segítséget az uniós támogatások révén, ezek azonban nem nyújtottak mindenki számára mentőövet. Könnyebben boldogulnak azok az innovatív vállalkozások, amelyek képesek megújulni és saját erőt is előteremteni. Szakemberek arra számítanak, hogy a vállalkozások számának csökkenését követően kisebb, de stabilabb vállalatszerkezet jön létre.
Kapcsolatkeresés
Mindig lesznek olyan cégek, amelyeknek – tevékenységük sikertelensége okán – nem marad más választásuk, mint hogy új területeken kezdjenek dolgozni. Magyarországon alacsony a termelékenység, a munkaszervezés és a munkahatékonyság is kívánnivalót hagy maga után, s ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy veszteségessé váljanak a vállalkozások.
A külső körülmények mellett a tevékenység megváltoztatásához vezető okok között szerepel az is, hogy nem minden vállalkozás mérte fel kellően a lehetőségeket. A piacismeret hiányára vezethető vissza, hogy azok a cégek is belevágnak a vállalkozásba, amelyek tőkehiány, a kereslet szűkössége vagy más ok miatt eleve kudarcra ítéltettek. Néhány év vagy hónap küzdelem után aztán egyik-másik kénytelen felismerni, hogy legjobban akkor jár, ha újabb vizekre evezve immár azokon a területeken próbálja sikerre vinni vállalkozását, ahol igény is van a munkájára. Szakemberek szerint sajnos nincs semmiféle olyan közvetítő mechanizmus, amelynek révén a mikro-, illetve kisvállalkozások információt szerezhetnének a beszállítói lehetőségekről. Ez számukra különösen fontos lenne, hiszen méretük miatt nemigen képesek exportra termelni, mindenképpen az itthon ténykedő cégekkel kellene együttműködniük. Ráadásul a hagyományos ipar, például az élelmiszer-, a bőripar és egy sor más ágazat termelése viszszaesett, s bár a jármű- és a gépipar tevékenysége bővül, mégsem tudja pótolni ezt. Különösen a hazai tulajdonú vállalatok lehetetlenednek el, hiszen magas az élőmunkahányad, s a munkabéreket magas közterhek sújtják. Ennek elkerülése érdekében a külföldi tulajdonú cégek könnyen kiváltják az élőmunkát gépesítéssel, modern eszközökkel, ekképpen megszabadulnak egy sor költségtől.
Fókuszban a képzés
A hazai tulajdonú cégeknek, és elsősorban a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak sokak szerint kizárólag a képzés nyújthat megoldást. Az érdekképviseletek jó része is oktatással igyekszik segíteni a körükbe tartozókat, s hasonló okok miatt alakult meg az OKISZ, illetve az IPOSZ oktatási intézménye is. Amunkaadói érdekképviseletek időről időre füzetekben, tájékoztató kiadványokban foglalják össze a legfontosabb tudnivalókat. A megújulásra kész munkáltatóknak ugyanis pontosan ismerniük kell az új technológiákat, a piac helyzetét s az általuk kínált termékek és szolgáltatások iránt megnyilvánuló keresletet. A kiélezett versenyben rendkívül fontos a naprakész informáltság, a felkészültség és a szakmai ismeret, mint ahogy elengedhetetlen az alkalmazkodóképesség is.
