A gyes adatok szerint az Egyesült Államokban a foglalkoztatottak 24, az Európai Unióban 13 százaléka dolgozik távmunkában. Más, a munkaképes lakossághoz viszonyított arányt vizsgáló felmérések szerint egyaránt 6 százalék e mérték. Hazánk az 1 százalék körüli országok között foglal helyet, mérjenek bár a legkedvezőbb mércével is a kutatók.
Technikai háttér
A távmunka az elmúlt években az információs és kommunikációs technikák fejlődésével párhuzamosan terjedt el a fejlettebb országokban. A jókora hazai elmaradást éppen azzal hozzák összefüggésbe a szakemberek, hogy e technikákhoz nálunk nehezen lehetett hozzáférni. Még a közelmúltban is Nyugat-Európában mintegy 50 százalékos PC- és 30 százalékos internetellátottságról jelentek meg publikációk, ezzel szemben Magyarországon a háztartások 18-20 százaléka rendelkezett számítógéppel, és minden tizedik lakos érte el a világhálót.
Dr. Bihary Pál, a Budapesti Munkaerő-piaci Intervenciós Központ igazgatója a fokozatosan kedvezőbbé váló feltételekkel magyarázza, hogy napjainkban mind több munkáltató és munkavállaló számol a távmunkával. Sokan felvetik a kérdést: van-e értelme, hogy a dolgozó csak azért menjen be a foglalkoztatójához, hogy leüljön a számítógép elé, és ott ténykedjen, amikor például a lakásán is el tudná látni ugyanazt a feladatot. E megfontolásból fakadóan a hagyományos foglalkoztatási formák mind nagyobb része alakul át a jövőben távmunkává.
Az igazgató szerint e foglalkoztatási forma, illetve az információs, infokommunikációs technikák elterjedése nyomán olyan rétegek számára is foglalkoztatási lehetőségek nyílnak majd meg, amelyek tagjai akadályoztatásuk miatt nem tudnak megjelenni a munkaerőpiacon. Például a mozgássérültek és más fogyatékosak, a gyermeküket egyedül nevelő édesanyák, az idős szüleiket gondozók, a foglalkoztatási szempontból hátrányos régiókban élők. Ezt a célt szolgálta a kormányprogram alapján az Informatikai és Hírközlési, valamint a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium tavalyi közös pályázata, amelynek kimunkálásában döntő részt vállalt a központ keretei között működő Távmunka Programiroda.
Átalakított álláshelyek
Dr. Bihary Pál szerint – éppen a munka világától eddig távol maradó rétegek bevonása miatt – a távmunka lehetőséget teremt a foglalkoztatottak körének bővítésére és számuk növelésére. Ennek az sem mond ellent, hogy a munkáltatók egy része a meglévő, "klasszikus" munkaformát alakítja át távmunkává. Nem zárja ki egymást a két irány, hiszen – mint magyar munkaügyi szakemberek nemrégiben Finnországban tapasztalták – világszerte fő tendencia a hagyományos munkaformák távmunkává konvertálása: gazdaságossági, életminőségi és számos más okból.
Mindenesetre a magyar foglalkoztatáspolitika elsősorban abból az irányból közelített a kérdéshez, hogy – az "Esélyt a jövőnek" elnevezésű program keretében – a munkavállalás szempontjából hátrányos rétegeket vonja be a foglalkoztatottak körébe.
A tavaly meghirdetett pályázat tudatosan a munkaadókat célozta meg, és a hátrányos rétegeket részesítette előnyben. Az eredetileg ezer új álláshely létesítésére kiírt pályázatra összesen több mint 3600 igényt nyújtottak be. Ezért – s mert időközben sikerült jelentősen megnövelni a keretösszeget – a kiírók 300-zal megtoldották a létszámot. Végül is a bírálók mintegy 1,3 milliárd forintot ítéltek oda több mint 600 munkaadónak, 1300 új munkahely létrehozására. A távmunkapályázatot kiegészítette a munkaügyi tárca pályázata fél évig terjedő, havi 50 ezer forintos bértámogatásra. A vállalatok nemcsak hátrányos helyzetű dolgozókkal pályáztak, de választhatóság esetén a bírálók minden esetben a "célcsoportok" javára döntöttek.
Munkáltatói aggályok
A távmunkahely-teremtő pályázat a szakemberek számára sok tanulság öszszegzését tette lehetővé. Az élénk érdeklődés ellenére is kitűnt például, hogy sok munkáltató még idegenkedik az új alkalmazási formától. Erősen él bennük az a meggyőződés, hogy a cégnél akkor mennek rendben a dolgok, ha az alkalmazottak mindig a vezetők rendelkezésére állnak, bent dolgoznak az irodában.
A kormányprogram részeként a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi, valamint az Igazságügyi Minisztériumban hozzáláttak a távmunka jogi kereteinek kidolgozásához is. A szakemberek abból indultak ki, hogy e foglalkoztatás – a meghatározó uniós gyakorlathoz hasonlóan – munkaviszony keretében, vagyis a Munka Törvénykönyve (Mt.) szabályozási keretei között történik.
A tervezet a távmunkát "a rendes munkaidő több mint 50 százalékában a munkavállaló által választott, a munkáltató székhelyétől, telephelyétől elkülönült helyen, infomárciótechnológiai és informatikai eszközzel történő munkavégzésként" definiálja. Létesítésének kezdeményezését és a munkaeszközök biztosítását egyaránt a munkáltatóra és a munkavállalóra bízza, a feltételek rögzítésére külön megállapodást ír elő. Ezenkívül a tervezet a távmunka minden más, lényeges vonatkozására is kitér. A dokumentum megjárta az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) különböző fórumait, ám mind a munkavállalói, mind a munkáltatói oldal továbbgondolásra javasolta azt.
Költségtérítés, kárfelelősség
A munkavállalói oldal szervezetei – véleményüket Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke foglalta össze – nyugtázták, hogy a távmunka alapvetően munkaviszonyban ellátandó foglalkoztatás, de mindjárt az elején vitát váltott ki a távmunkával töltött időnek a teljes munkaidőhöz viszonyított aránya. A munkáltatók úgy vélték, hogy ha a dolgozó hetente akár csak egy napot is otthon tölt el, már távmunkában dolgozik. A munkavállalói szervezetek szerint azonban ez az atipikus munkavállalási forma atipikus változata lett volna.
Ebbe nem szabad belemenni – állítja Borsik János, és a fogyatékkal élőkre, a kisgyermekes anyákra, a távoli, hátrányos vidékeken élőkre hivatkozik, akik helyzetüknél fogva nehezen tudnak otthonról kimozdulni.
Továbbgondolást igényel a munkáltatók költségtérítése is, főleg ha a foglalkoztatott a saját számítógépével tevékenykedik. Valószínűleg "átalányban" kellene gondolkodni, mert aligha lehet pontosan meghatározni a távmunkában jobbára a lakáson ténykedő munkavállaló költségeit. Vitatott – a többi között – a kárfelelősség kérdése is. Ugyanakkor a Munka Törvénykönyvét nem lenne szabad úgy módosítani, hogy egyidejűleg ne kerüljön napirendre a többi érintett jogszabály, például a munkavédelemről szóló törvény vonatkozó fejezete.
A munkavállalói oldal annak a véleményének adott hangot az OÉT fórumain, hogy a távmunkát vállalóknak egészében olyan munkakörülményeket kell teremteni otthon, a teleházban vagy más alkalmas helyszínen, mintha a cég telephelyén dolgoznának.
Szakértői egyeztetések
Dr. Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) alelnöke, a munkáltatói oldal képviselője szerint is komoly viták zajlottak a tervezetről az OÉT munkajogi szakbizottságában, majd a plenáris ülésen is. Mivel azonban a három oldalnak nem sikerült mindenben egyetértenie, ezért szakértői szintű egyeztetésre utalták a módosítás tervezetét. Végül abban maradtak, hogy javasolják: az eredeti tervtől eltérően az idén ne kerüljön az Országgyűlés elé a törvénymódosítás, hanem a kormányzati szervek március, április tájékára készítsenek a témában egy komplett csomagot. Nagy szükség lenne rá, mert – mint a munkáltatói oldal régóta hangoztatja – rendezetlen a távmunka ügye.
Olyannyira az, hogy Rolek Ferenc szerint a kellő gondossággal eljáró munkáltató jelenleg egyszerűen nem engedélyezhetne távmunkát, mert egy sor kockázatnak teszi ki magát. A munkaadói szervezetek az új foglalkoztatási formát természetesen támogatják, hiszen komoly előnyökkel jár a dolgozó számára, és kedvezhet a munkáltatónak is. Ugyanis valóban vannak olyan tevékenységek, amelyeknél szükségtelen az állandó személyes jelenlét, és a cégek bizonyos esetekben költségtakarékosabban tudnának működni, ha távmunkában foglalkoztatnák szakembereik egy részét.
A munkáltatók szempontjából fontos lehet az is, hogy az alkalmazottak jelentős részének tetszene a munkavégzés rugalmassága. Ha a munkáltató jó szakemberért versenyez a piacon, döntő lehet, hogy tud-e ilyen lehetőségeket teremteni.
Az MGYOSZ alelnöke a pályáztatások rendszerét főleg az esélyegyenlőség szempontjából értékeli figyelemre méltónak, azonban úgy véli: a foglalkoztatás jelentős bővítése ez által nem várható. Ennek ellenére a távmunkapályázat a hátrányos rétegek, térségek, munkavállalói csoportok miatt feltétlenül folytatásra érdemes. Miként – ahogy értesült róla az MGYOSZ alelnöke – a tárcáknál tervezik is a folytatást.
Kölcsönös bizalom
A Matáv Rt.-nél 2001 májusában helyezkedtek el az első távmunkások, azóta számuk folyamatosan nő, ma 300 körül mozog. A távközlési cégnél – Kugler Kinga, az emberierőforrás-központ munkatársának elmondása szerint – csak a munkaviszonyban állók foglalkoztathatók az új konstrukció keretei közt, azaz a hagyományos munkaformát alakítják át atipikussá. A távmunkás ugyanazt a feladatot látja el otthon, mint a munkahelyén azelőtt, feltétel azonban, hogy szakmailag, emberileg is alkalmas legyen a pozícióra.
Elvileg nem kizárt, hogy külsős jelentkezőt is felvesznek távmunkára, de ez jellegzetesen olyan forma, amely nem nélkülözheti a kölcsönös bizalmat a foglalkoztató és a foglalkoztatott között. Ezért a külsősöknek azt javasolják, hogy legalább a próbaidőt hagyományos formában töltsék le.
Az e formában tevékenykedők munkaidő-beosztása alkalmazkodik a hagyományos munkarendhez. Azok például, akik rugalmas időbeosztásban dolgoztak munkahelyükön, otthon is maguk oszthatják be idejüket. Másoknak viszont, például az úgynevezett HELP-deszkes, a cégen belüli hibabejelentést fogadó munkatársaknak igazodniuk kell a folyamatos, reggel 8 órától délután 3 óráig terjedő kötött időhöz. Számukra csupán a munkavégzés helyszíne változott meg.
A Matávnál, miként világszerte csaknem mindenütt, a részleges távmunkát részesítik előnyben, azaz a munkavállalók a hét munkanapjai közül néhányat – szakterülettől függően többet-kevesebbet – dolgoznak otthon. A projekt kezdetén a vállalat vezetői az egységes 3-2-es megosztás mellett kardoskodtak, elsősorban azért, hogy a távol lévők ne szakadjanak el teljesen a közösségüktől, de mára a megítélés is rugalmasabbá vált, s immár a főnökök-beosztottak egyezségén múlik, hogy kinek hányszor kell megjelennie a cégnél.
Elégedett dolgozók
A távközlési vállalat szinte minden területén fellelhetők a távmunkások. Az oktatási igazgatóságon szaktanárok, más részlegeken projektmenedzserek, műszaki ellenőrök látják el ebben a formában feladatukat, de van kockázatelemző, informatikus is, aki "igazoltan" van távol. A közhiedelemmel ellentétben a részvétel korántsem korlátozódik a szellemi tevékenységre: ez a forma sikeres például a hibaelhárító műszerészeknél is. Távmunkát kizáró vagy korlátozó ok viszont, ha valaki bizalmas információkkal dolgozik, ha sok a papírmunkája, vagy ha nagy személyes ügyfélforgalmat bonyolít le.
Arra a kérdésre, hogy a távmunka miért előnyös a Matáv számára, Kugler Kinga elsőként a munkavállalók megtartásának eszközeként említi azt. Fontos tényező a hatékonyság is, hiszen bizonyított: sokan nem képesek optimális teljesítményt nyújtani a zsúfolt irodákban, vannak, akik az otthoni magányban elmélyültebben, hatékonyabban tudnak dolgozni. De abban, hogy a Matáv belevágott a programba, az újfajta munkakultúra kipróbálásának, bevezetésének is szerepe volt.
A munkáltató a várakozásokban nem csalatkozott, a tapasztalatok kifejezetten kedvezőek. Ami pedig a munkavállalókat illeti: kétszer is megtudakolták a véleményüket. A dolgozók szerint is javult a munka hatékonysága, azonkívül jól érzik magukat e foglalkoztatási formában. Ennek is szerepe van abban, hogy a Matávnál folytatódik a program. Többek között a gyesről visszatérő kismamák újbóli munkába állításával.
Pályázati feltétel
Az alig két tucat szakembert foglalkoztató BioDigit Kft. piaci helyzete stabil. A cég tevékenységének egy része szakfeladat, más része szabályos betanított munka. Ez utóbbira Topor Gyula ügyvezető igazgató szerint a távmunkaforma kitűnően megfelel. Megrendelésük szerencsére van, ezért indultak a munkahelyteremtő távmunkapályázaton.
Hatmillió forintot nyertek. Igaz, a pénz 180 nap elteltével érkezett meg, s az összeget a beruházáshoz – hogy dokumentálhassák szándékaikat – meg kellett előlegezniük, de végül is megkapták a pénzt. Ez pedig lehetővé tette 12 munkahely eszközbeszerzését, 12 alkalmas szakember kiválasztását, felvételét, valamint betanítását. A pályázat kiírásában alapvető feltételként szerepelt az álláshelyek legalább egy esztendeig történő megőrzése, fenntartása, s a cég vállalta ezt a kemény feltételt. A Fővárosi Munkaügyi Központnál a fél évre szóló bértámogatásra is pályáztak, és ott is sikerrel jártak.
Az ügyvezető igazgató szerint a BioDigit Kft. a növekvő számú megbízás miatt – ha fokozatosan is, de – mindenképpen fejlesztette volna létszámát, így a távmunkapályázat nekik kapóra jött. Ily módon a 13 állományban lévő és a 13 bedolgozó munkatárs májusban 12 főállású távmunkással – felerészt mozgásfogyatékossal – gyarapodott.
Topor Gyula szerint a pályázat a kormányzat részéről jó kezdeményezés volt, bár a jövőben finomításokra szorul. Hosszan sorakoznak ugyanis a kérdőjelek a mindennapos gyakorlatban. Gyakran gondol arra az igazgató, vajon hosszabb távon beválnak-e majd a munkavállalók? S ha nem lennének képesek ellátni feladatukat, akár – fogyatékosokról lévén szó – önhibájukon kívül, mit kezd velük, és miből finanszírozza a költségeket? Emberi problémák ezek, de egyben anyagiak is.
Nyitott kérdések
Az igazgatónak vannak "tisztán" technikai jellegű aggodalmai is. A BioDigit távmunkásai például a budapesti központtól távol, számítástechnikai eszközökkel és internetes kapcsolat segítségével dolgoznak; az internetes vonalat, a világhálós csomópontot a cég építtette ki a lakásukra. A szolgáltatók azonban egy évnél rövidebb időtartamra nem kötnek szerződést, s a vonalat még indokolt esetben sem helyezik át új címre. Így ha a munkáltatók történetesen két hónap múlva felmondanak távmunkásaiknak, odavész a pénz. Még ez sem lenne "tragédia". De miből rendelik meg helyette a másikat?
Topor Gyula a maga gondjait sorolja, de nem csak magáról beszél. Ezekben az ügyekben már többször kezdeményezett tárgyalásokat a szolgáltatóval, ám hasztalanul. Pedig a rugalmas megoldásnak nincsenek technikai akadályai.
Hasonlóképpen kérdés az is, hogy bár a pályázat révén létesített munkahelyeket legalább egy évig fenn kell tartania, mi történik, ha történetesen fél év után elapadnak a cég megrendelései? Ki fizeti, és miből a munkavállalónak a bért és a járulékos költségeket? Kérdés az is, milyen következményei lennének, ha például csődbe jutván megszűnnének a távmunkahelyek? Ha nem sikerül kellő alapossággal – és szerencsével – kiválasztani a munkavállalókat, komoly viták adódhatnak a munkateljesítmények körül, és ki az, aki megmondja, üzemi balesetnek számít-e, ha a távmunkában dolgozó, gyesről visszatért fiatalasszony lábát töri lakásában, félúton a számítógép és a mosógép között? Jó lenne, ha a törvényi szabályozás e nyitott kérdésekre is megfelelő választ adna.
