A középszintű egyeztetés a gyenge láncszem
Érdekeltté kell tenni a munkaadókat
A kormányzat célja az, hogy Magyarországon minél több munkavállaló élvezhesse a kollektív szerződés által nyújtott védelmet. Ennek külön jelentősége van az uniós csatlakozásunk szempontjából, hiszen egy olyan kulturális és gazdasági közeghez kívánunk tartozni, ahol a szociális párbeszéd a mindennapok része – vélekedik Herczog László, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) helyettes államtitkára. Bár az Európai Unió nem szabott határidőt a csatlakozók számára, a kormányzat minél gyorsabban szeretne javítani a jelenlegi helyzeten, hiszen a kollektív szerződések általi lefedettség mindössze 40 százalékos, szemben az uniós tagállamokban tapasztalható 80-90 százalékos aránnyal.
Elmaradottságunkat e téren Herczog László három okra vezeti vissza. A rendszerváltás előtti kötelező és zömmel formális elemeket tartalmazó kollektív szerződések emléke sokakban tartós ellenérzést szült. Másrészt a gazdasági szerkezet 1989 előtti örökségéből adódott, hogy a nagy és a közepes állami vállalatok voltak túlsúlyban – s a kollektív szerződések hagyománya is e körhöz kötődött -, a rendszerváltozás után viszont a kisebb létszámú vállalkozások kerültek számbeli fölénybe. Ráadásul a rendszerváltozás után számos olyan ágazatban rohamosan csökkent a foglalkoztatottak száma, ahol hagyományosan erős volt a szakszervezet, miközben a keletkező új gazdasági szektorokban gyengébb a szervezettség.
A hazai kollektív párbeszéd leggyengébb láncszeme a középszint. E tekintetben biztató fejlemény, hogy a PHARE-program keretében hazánkban is megindult az ágazati párbeszédbizottságok (ápb) szerveződése. Az ezek által kötött ágazati kollektív szerződések legfontosabb feladata az lesz, hogy átlátható helyzetet teremtsenek. Ráadásul védelmet nyújthatnak annak a sok százezer munkavállalónak is, akik olyan kis létszámú gazdálkodó szervezeteknél dolgoznak, ahol szakszervezet híján helyi kollektív megállapodásokat sem tudnak kötni.
Az ápb-k szervezése kapcsán azonban beigazolódott a szakértők aggodalma: egyes ágazatokban a szakszervezeteknek nehéz lesz partnert találniuk a munkáltatói oldalon. Éppen ezért a kormányzat a kollektív tárgyalások jogi hátterének kialakításakor arra törekszik, hogy megszüntesse az ápb-kben való részvétel és a reprezentativitás körül jelenleg tapasztalható kaotikus viszonyokat.
Azzal a kormányzat is tisztában van, hogy a szociális párbeszéd fejlesztése szempontjából elengedhetetlen a munkáltatók érdekeltségének megteremtése. A munkaadók ösztönzése érdekében a kormányzat attól sem idegenkedik, hogy lazítson a Munka Törvénykönyve kötöttségein, s a jelenleginél több ponton adjon lehetőséget az eltérésre a kollektív szerződésekben, ahol az ápb résztvevői arra igényt tartanak.
Jelenleg arról folyik a szakmai vita, hogy a törvény megengedje-e a kétirányú, vagyis a pozitív és a negatív irányba való eltérést is. (Pillanatnyilag csak akkor lehetséges az Mt.-től való elmozdulás, ha ez a munkavállalóknak kedvez.) A kormányzat elvileg partner lenne a kétirányúság megteremtésében, ha a szociális partnerek is meg tudnának egyezni abban, hogy hol kellene meghúzni a határokat. Ha például a munkaadónak az engedélyezett túlóránál többre van szüksége az eredményes működéséhez, akkor legyen lehetősége az eltérő megállapodásra. Ebből a munkavállalók is előnyt tudnának kovácsolni, hiszen a kollektív alku során a szakszervezetek egy másik ponton csikarhatnak ki kedvezőbb feltételeket.
Az egyezségkötés kiszámítható helyzetet teremt
Bár sok munkaadó még mindig ódzkodik a kollektív szerződések megkötésétől, nem szabad figyelmen kívül hagyniuk, hogy a rendezett munkaügyi viszonyokat, a munkabékét Európában mindenhol kollektív szerződések támasztják alá – vélekedik Dávid Ferenc, a munkaadói oldal szakértője. A kollektív szerződés megléte nemcsak a munkavállalók érdeke, hanem legalább annyira a munkaadóké is.
A munkáltatóknak alapvető érdekük fűződik ahhoz, hogy az olyan fontos kérdéseket, mint a munkaidő, a pihenőnapokon történő munkavégzés, az anyagi felelősség vagy a rendkívüli felmondás, a Munka Törvénykönyve idevonatkozó szakaszain túlmenően kollektív megállapodás is szabályozza. A rendkívüli felmondás alapeseteit például a hatályos Mt. néhány mondatban rögzíti, s éppen ezért célszerű a kollektív szerződésben meghatározni, hogy pontosan milyen szabályok megszegése vonhat maga után rendkívüli felmondást. A minden fontos kérdésre kiterjedő kollektív szerződés kiszámítható helyzetet teremt, ami a munkavállalóknak is érdekük.
A kollektív tárgyalások hazai rendszerének teljes körű kiépítését nehezíti az a tény, hogy kevés a középszintű kollektív megállapodás. Az Európai Unióban már régen felismerték a munkaadók, hogy a középszintű egyezségek segítik a versenyegyenlőség megteremtését – hangsúlyozza Dávid Ferenc. Ha ugyanis a bérben, a szociális juttatásokban, a munkaidőben és egyéb pontokban egy egész ágazat, illetve szakma megállapodik, akkor kiküszöbölhetővé válik, hogy egyes cégek versenyelőnyre tegyenek szert: például azáltal, hogy lényegesen olcsóbb munkaerővel dolgoztatnak. A középszintű kollektív szerződések megkötését segíthetik a mostanában megalakuló ágazati párbeszédbizottságok.
A munkaviszony meghatározó elemeit tartalmazó munkaszerződések mellett célszerű részletes ágazati (szakmai) kollektív megállapodásokat kötni. A munkaadók az Mt. szigorú direktíváit oldani kívánják, s rugalmasabb szabályozást tartanak célszerűnek olyan munkahelyeken, ahol a munkaadók és a munkavállalók kollektív megállapodást kötöttek. A hatályos Munka Törvénykönyve számos előírásától ugyan most is el lehet térni, de csaknem kizárólag a munkavállaló számára kedvező módon. Dávid Ferenc azt szorgalmazza, hogy pozitív és negatív irányban egyaránt lehetőség legyen az eltérésre, természetesen oly módon, hogy a munkavállalók megfelelő ellentételezésben részesüljenek. A rendkívül gyorsan és sokszor változó piaci körülményekhez való igazodást csak rugalmas szabályozással érhetjük el – érvel a szakértő.
A szakszervezetek az ágazati szintre koncentrálnak
A szakszervezetek szerint Magyarországon egyaránt szükséges a munkahelyi, az ágazati és a makroszintű tárgyalások fejlesztése, az érdekegyeztetés feltételeinek javítása. Az országos szintű tárgyalások ugyanis kihatnak az ágazati, illetve szakmai szintű kollektív tárgyalásokra is – hangsúlyozza Hódi Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke. A munkahelyi kollektív szerződések számának növelése szempontjából pedig elengedhetetlen a középszintű szociális párbeszéd fejlesztése.
Az MSZOSZ tagszervezetei eddig is rendszeresen kezdeményeztek kollektív tárgyalásokat, ám a munkáltatók ellenállása miatt gyakran meghiúsultak a próbálkozások. Éppen ezért a munkavállalók számára is nyilvánvaló, hogy a munkaadók érdekeltségének megteremtése elengedhetetlen a kollektív szerződések számának növelése szempontjából. E célból a szakszervezetek nem zárkóznak el a munkáltatók azon kívánsága elől, hogy a Munka Törvénykönyvétől a jelenleginél több ponton el lehessen térni, akár még a munkavállalók hátrányára is. Ez azonban csakis abban az esetben fogadható el számukra, ha a negatív irányú eltérést más kérdésekben a dolgozók számára kedvező intézkedéssel ellentételezik.
A középszintű érdekegyeztetés szempontjából fontos fejlemény, hogy az Európai Unió támogatásával hazánkban is elkezdődött az ágazati párbeszédbizottságok létrehozása, s jelenleg már 24 ágazatban zajlik valamilyen szintű egyeztetés. A szakszervezetek azonban fontosnak tartják, hogy a jövőben gyorsabban és egyszerűbben lehessen egész ágazatokra kiterjeszteni a középszintű megállapodásokat. Javaslatuk szerint, ha a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseletei elérik a 60 százalékos reprezentativitást, akkor váljék automatikussá a kiterjesztés.
Emellett meg kell erősíteni a munkaadói és a munkavállalói érdek-képviseleti szervezeteket. Számosan ugyanis a működésképtelenség határán dolgoznak. Erre már csak azért is szükség van, mivel az uniós csatlakozással az ágazati szakszervezetek, illetve szakszervezeti konföderációk előtt megnyílik az út, hogy nemzetközi szervezeteiken keresztül részt vegyenek az európai szintű konzultációkon, illetve a döntésekben.
M. E.
