A brüsszeli rendezvény a foglalkoztatás és a szakmai képzés első számú európai fóruma, ekképpen a mostani jubileumi kiállítás is a téma valamennyi aspektusának bemutatására törekedett. A kiállításra és a hozzá kapcsolódó konferenciára – amelynek szakmai felügyeletét az Európai Bizottság foglalkoztatási és szociális ügyek főigazgatósága látta el – mintegy 30 országból, több mint 1500 résztvevő érkezett.
Széles körű képviselet
A háromnapos rendezvény közel 150 kiállítója az európai intézményeket (az Európai Unió Bizottsága, az Európai Parlament, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet stb.), a munkaadói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezeteket, a kormányzati szektor képviselőit, a helyi és a regionális hatóságokat, a munkaügyi központokat, illetve az érdekelt tanácsadó és nonprofit szervezeteket képviselte.
Magyarország részvétele a 2002-es év egyik legnagyobb újdonságának számított, hiszen hazánk – a kelet-európai tagjelölt országok közül elsőként – nemcsak a konferenciára delegálhatott résztvevőket, de kiállítóként is szerepelt. A standon a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM), a Foglalkoztatási Hivatal, a megyei munkaügyi központok, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA), valamint az OFA Kht. mutatkozott be.
A magyar delegációt Kiss Péter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter vezette, tagja volt Csizmár Gábor politikai államtitkár, Székely Judit helyettes államtitkár is, továbbá – mások mellett – az Országos Érdekegyeztető Tanácsban képviselettel rendelkező szociális partnerek képviselői.
Demográfiai kihívások
A magyar delegáció célja egyfelől az volt, hogy informálódjék az Európai Unió foglalkoztatáspolitikájáról, munkaerő-piaci eszközrendszeréről és gyakorlatáról, az érdekegyeztetés mechanizmusáról, illetve a szociális partnerek szerepéről és feladatairól. Másfelől viszont a delegációra hárult az a kötelezettség is, hogy Magyarországról minél több ismerettel szolgáljon.
A Foglalkoztatási héthez kapcsolódó szakmai konferencia központi témája a munkaerő-piaci változások kezelése volt. Ennek alapján a megnyitó, plenáris ülésen az új európai munkaerőpiac lényegi változásainak megvitatása szerepelt. A fejlődést a 2001 márciusában, Stockholmban elfogadott "Szociálpolitikai Napirend-munkaterv" témáihoz kapcsolódva tekinthették át a résztvevők, olyan témákra is kitérve, mint például a szociális biztonság, az e-Európa, az innováció vagy a vállalkozásfejlesztés problematikája.
A rendezvénysorozat azonban e témákon is túlmutatva a képzésre, a kapcsolatteremtésre (networking), az esélyegyenlőségre és az európai foglalkoztatáspolitika finanszírozására fokuszált. Ezek voltak azok a témák, amelyek a konferencia négy, kiemelten tárgyalt kérdéskörében is visszaköszöntek.
A prioritásként kezelt témák sorában a résztvevők először is a demográfiai kihívásokat tekintették át. Köztudott ugyanis, hogy a népesség gyors elöregedése igen súlyos gond az európai társadalmakban, s már a közeljövőben komoly munkaerő-piaci feszültségeket kelthet. Előrejelzések szerint a legtöbb uniós tagállamban 2010-ig teljességgel lelassul, illetve megáll a népesség növekedése.
Az első kerekasztal-beszélgetés Európának ezzel az egyik legfőbb problémájával foglalkozott. A szekció arra kereste a választ, hogy az egyes kormányok milyen intézkedésekkel és eszközökkel próbálják enyhíteni a generációs feszültségeket. Az egyik, általánosan hangoztatott nézet szerint elkerülhetetlen lesz a nyugdíjkorhatár további emelése, a felső határ várhatóan 67 éves korra tolódik ki. A konferencia résztvevői a téma kapcsán megismerkedhettek számos, az idősebb korosztály foglalkoztatására irányuló projekttel.
Mobilitás és szervezet
Második kiemelt témaként a mobilitás került napirendre. Az Európai Unió egyik alapelve a munkaerő szabad áramlása, ami feltétele a gazdasági és szociális haladásnak, a foglalkoztatás magas szintjének, valamint a kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődésnek. Felmerült ugyanakkor – éppen a kelet-közép-európai országok csatlakozásával összefüggésben – az olcsó munkaerő tömeges megjelenésének problémája is.
Ladó Mária, a munkaügyi tárca főosztályvezetője a kerekasztal-beszélgetésen meggyőzően érvelt amellett, hogy az Európai Unió kibővítése után sokkal kevesebb munkavállaló áramlik majd az Unió jelenlegi tagországaiba, mint ahogyan azt ma sokan feltételezik. A földrajzi mobilitás ugyanis meglehetősen alacsony a kelet-közép-európai országokban, Magyarország pedig e térségen belül is a legalacsonyabb belső, regionális és nemzetközi migrációs potenciállal rendelkezik.
A harmadik kerekasztal-beszélgetés témája a munkavégzés megszervezése volt. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a hierarchikus, felülről lefelé történő szervezés, valamint a munkaerő nagymértékű specializálódása már a múlté. Napjainkban egyre nagyobb nyomás nehezedik a munkaadókra, hogy döntéseikbe a dolgozókat is bevonják, és a munkavállalók is egyre gyakrabban kapnak lehetőséget kezdeményezésre, kapcsolatépítésre és tanulásra. Ez a változás azonban számos új kérdést, problémát is felvet a vállalatok, intézmények és a szociális partnerek viszonyában.
Az utolsó vitatémát az egyre gyakoribbá váló vállalati átszervezések adták. A jelenség ugyanis már nemcsak a gazdaság gyengébb ágazatait, de Európa legversenyképesebb vállalatait is érinti, ekképpen a cégek egyre gyakrabban kényszerülnek költségcsökkentő és a termelékenységet javító stratégiák kidolgozására.
Uniós bérfelzárkózás
A szerkezetváltásnak a humán erőforrásra gyakorolt hatását, szélesebb értelemben pedig a szociális párbeszéd megújulását, szerepének újraértelmezését elemezték a vitapartnerek, köztük Kiss Péter miniszter. A panelvitában részt vett az Európai Szakszervezetek Konföderációjának (ETUC) főtitkára, az Ipari és Munkaadói Szervezetek Európai Szövetsége (UNICE) igazgatója, valamint több uniós ország munkaügyi minisztere.
Kiss Péter – utalva az elmúlt évekre – megállapította, hogy komoly gyakorlatunk van a változások kezelésében. Fő tanulságként megfogalmazható, hogy a változásokat csak a társadalom szereplőivel együtt, párbeszéd során lehet kezelni.
Magyarországon az elkövetkező 5-7 évben előfordulhat, hogy – az EU-csatlakozás után – a magasabb képzettséget igénylő hiányszakmák képviselői tömegesen hagyják el az országot. Ez a veszély munkahelyteremtéssel, az európai bérszínvonalhoz való felzárkózással és a versenyképesség javításával hárítható el.
Noha az uniós munkaerőpiacok megnyílása után nagy kihívást jelent majd az agyelszívás veszélye, azonban a gyakorlatban inkább arra lehet számítani, hogy a csatlakozás utáni első két évben a nem szabályszerű munkavállalás "fehéredik ki". Becslések szerint jelenleg mintegy 30 ezer magyar munkavállaló dolgozik törvényesen az Unió országaiban, de ennek két-háromszorosára tehető azok száma, akik – főleg német nyelvterületen – nem az előírásoknak megfelelően dolgoznak.
Az uniós bérfelzárkózás tekintetében Magyarország előtt olyan példák állnak, mint a Portugália, Spanyolország vagy Írország által bejárt út. Esetükben 6-12 éves folyamatok zajlottak le, de a felzárkózás eredményei nemcsak e periódusok végén, hanem már közben is erőteljesen érzékelhetők voltak: jórészt az uniós támogatásoknak és fejlesztési programoknak köszönhetően. Magyarország a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében összesen – saját forrásokkal együtt – mintegy 1200-1500 milliárd forintnyi fejlesztést valósíthat majd meg, ami nagymértékben hozzájárulhat a felzárkózás gyorsításához. A munkaügyi kormányzat elképzelései szerint 2006-ig a gazdasági növekedés ütemének megfelelő mértékben kellene javulnia a bérek vásárlóerejének. Az ország így már felzárkózási pályára állna, mert ezzel – reálértékben – kétszer olyan gyorsan emelkednének a bérek, mint az Unióban.
Szerkezeti váltás
Magyarország a jövőben – az uniós szabályozással és a hazai foglalkoztatáspolitikai célokkal összhangban – különféle eszközökkel kívánja támogatni a közvetlen külföldi beruházásokat. Egyrészt átvállalhatja a dolgozók képzésének költségeit, ami elsősorban a magasan képzett munkaerőt igénylő beruházások esetében jöhet szóba.
A másik lehetőség a munkahelyteremtő, a bér-, illetve az eszközbeszerzési támogatások rendszere. Ez a program is elsősorban azon vállalatok segítésére szolgál, amelyek magasabb képzettségű munkavállalók foglalkoztatására vállalkoznak.
A gyárbezárások és a vállalati kivonulások ellen viszont elsősorban a munkaerő szerkezetének minőségi átalakításával célszerű védekezni. Természetes folyamat ugyanis, hogy azok a befektetők, akik az olcsóbb, kevésbé képzett munkaerő miatt jöttek Magyarországra, az itteni szociális normák felzárkózásával máshová helyezik át működésüket. Ha viszont a kvalifikált munkaerőt igénylő tevékenységeiket tudják fejleszteni, akkor maradnak.
Szociális párbeszéd
A rendezvény résztvevői önálló program keretében ismerkedhettek meg a magyarországi érdekegyeztetéssel, a szociális párbeszéddel, valamint a hazai munkaerőpiac helyzetével. Tájékozódhattak a kormány foglalkoztatáspolitikai törekvéseiről, a szociális partnerségről és az újonnan felállított szaktárca belső munkamegosztásáról is.
A partnerek megtudhatták, hogy a magyar kormány a foglalkoztatottság emelését a bérek terheinek mérséklésével, a beruházások ösztönzésével, az atipikus foglalkoztatottsági formák elterjesztésével, a felnőttképzés, az egész életen átívelő tanulás feltételeinek megteremtésével, valamint megfelelő munkaügyi, jogi szabályozással kívánja elérni. A panelvitán a szociális partnerek is bemutatkoztak, illetve ismertető hangzott el a nemzetközi foglalkoztatáspolitikai programok részét képező magyar-dán projektek tapasztalatairól is.
Magyarország számára a Foglalkoztatási hét rendezvényén való részvétel egyértelmű sikert jelentett. A magyar stand látogatottsága, az önálló panelvitán való bemutatkozás, s a szekciókban való intenzív részvétel hazánk jobb megismerését szolgálta.