Egy éve, hogy megkezdődött - az Európai Szociális Charta ratifikációját követően - az első nemzeti jelentés előkészítése. Bár a dokumentumot megvitató tárcaközi bizottság korábban azt az álláspontot képviselte, hogy a jelentés Magyarország által nem ratifikált - a bérekről és a társadalombiztosításról szóló - cikkelyekre is kitér, azonban a nemrég napvilágra került végleges változatból mindez kimaradt. Kétségtelen tény azonban, hogy ez a gyakorlat nem ellentétes a charta II. részében foglalt 21. cikkely rendelkezéseivel.

Szerkezeti változás

A munkaadók álláspontja szerint - az egyezmény ratifikációját követő közel három év után - mind az elemző Európa Tanács, mind a Magyar Köztársaság szempontjából hasznos lett volna megvizsgálni, hogy a nem ratifikált cikkelyekkel kapcsolatos hazai gazdasági és társadalmi környezetben, továbbá a jogalkotásban bekövetkeztek-e olyan változások, amelyek az elkövetkező időben a ratifikációs eljárás sorrendjét meghatározzák. E tekintetben fontos hangsúlyozni, hogy a nemzeti jelentés szerkezeti változásával nemcsak a munkáltatói, de a munkavállalói oldal sem értett egyet.

További fontos kérdés a nemzeti jelentés "műfajának" tisztázása. Eldöntendő, hogy a válaszadó az Európa Tanács konkrét kérdéseire konkrét válaszokat ad, vagy az adott kérdéssel kapcsolatban széles körű, nagy ívű hatáselemzést közöl. E dilemma feloldásának azért van különleges jelentősége, mert a szociális partnerek álláspontja éppen ebben a kérdésben tér el a leginkább egymástól.

A munkaadói oldal megítélése szerint helyes eljárás, hogy a kormányzat a feltett konkrét kérdésekre igyekezett konkrét válaszokat adni: figyelembe véve, hogy a beszámolási időszak 1999 augusztusától 2001 decemberének végéig tart. Ezzel szemben a munkavállalói oldal valamennyi lényeges kérdést a legszélesebb ívű társadalmi hatáselemzés módszerével közelítené meg.

A munkaadói oldal az eltelt idő alatt arra törekedett, hogy tevékenységével, információival és közvetlen gyakorlati tapasztalataival segítséget nyújtson a kormányzatnak a hazai helyzet valósághű feltárásához és bemutatásához. A munka során tehát folyamatosan közöltük szakmai észrevételeinket oly módon, hogy azokat előzetesen megvitattuk az OMT munkaadói oldalának képviselőivel, így a vélemények véglegesítésére a képviselők előzetes egyetértésével került sor. Álláspontunk szerint ez a magyarázata annak, hogy a kormányzat a munkaadók valamennyi észrevételét elfogadta, és beépítette a dokumentumba.

Az anyag tervezetének véglegesítését széles körű társadalmi vita előzte meg, amelynek legfontosabb állomása a február 15-én tartott OMT plenáris ülés volt. E tanácskozáson két kérdés kapott különleges hangsúlyt: egyrészt a nemzeti jelentés tervezete, másrészt a további munka folyamata. Ami az utóbbit illeti, a tárcaközi bizottság számára kormányhatározat teszi kötelezővé 2003 végéig annak áttekintését, hogy hazánk a charta mely további cikkelyeinek ratifikációját vállalhatja.

Többletteher nélkül

A munkaadók ezzel kapcsolatban kifejezték azt a határozott véleményüket, hogy a további ratifikáció a gazdasági élet szereplőire többletterheléssel nem járhat. Határozott meggyőződésünk ugyanis, hogy a magyar szociális jog és a szabályozási körébe tartozó társadalmi viszonyok európai normákhoz igazodó fejlesztése csak a nemzetgazdaság folyamatos, szerves fejlődése eredményeként valósulhat meg.

A munkavállalói oldal az OMT ülésén is fenntartotta eltérő megközelítését és bejelentette, hogy rövid időn belül - élve a charta által nyújtott lehetőséggel - részletes különvéleményt terjeszt elő a nemzeti jelentéshez. A szakszervezetek képviselői kifejtették: az országjelentés elsősorban és hangsúlyosan az intézményrendszert mutatja be, ugyanakkor a vállalt kötelezettségek teljesítését s annak gyakorlatát nem. A munkavállalók szerint feltétlenül kiemelendő, hogy miközben az intézményi viszonyokban is visszalépés következett be, a gyakorlat számos ponton aggályos: egyebek közt a foglalkoztatási törvény, illetve a Munka Törvénykönyve módosításai nem szolgálták a chartában vállaltak teljesíthetőségét. A további ratifikációs munka tekintetében alapvető követelmény, hogy előzetes hatásvizsgálatok készüljenek, amelyek ismeretében kellő tájékozottsággal foglalhatnak majd állást a szociális partnerek.

A következő fázisban az országjelentés nemzetközi elemzése, illetve értékelése következik, végül pedig az Európa Tanács minősíti, hogy a jelentés összeállításának megközelítése és munkamódszere - nemzetközi összehasonlításban - megfelel-e a kívánalmaknak. Összességében azonban mindenképpen megállapítható, hogy a szociális partnerek folyamatos részvétele a továbbiakban feltétlenül fontos és nélkülözhetetlen, a kialakult munkakapcsolat fenntartása és fejlesztése pedig valamennyi résztvevő közös érdeke és felelőssége.