A külföldiek hazai foglalkoztatásáról, különös tekintettel az egyidejűleg alkalmazható vendégmunkások számáról zajló vitában a verdikt kimondatott - e mértéket 81 ezerben maximálta a gazdasági tárca vezetője. Minderre joggal mondhatnánk: a szakminiszter - törvényi felhatalmazás alapján, saját hatáskörben meghozott - döntése végre pontot tesz az országos polémia végére, s immár a február közepén megjelenő rendelet végrehajtására irányítja a figyelmet.

Nem kétséges, az elhúzódó és elmérgesedő viták lezárása mindenkinek - a kormányzatnak éppúgy, mint a szociális partnereknek - fontos érdeke. Kérdés azonban, hogy a munkaadók és a munkavállalók számos részkérdésben egymástól különböző - és a kormányzattal is vitázó - véleménye alapján van-e remény a végrehajtási rendelet egységes értelmezésére és gyakorlati alkalmazására. Gyaníthatóan a neheze csak most következik. Ha ugyanis a felek nem tudták egymást meggyőzni a társadalmi párbeszéd fórumain - ahol minden érvüket felsorakoztathatták az igazuk mellett -, akkor a szabályozás napi, munkahelyi alkalmazása is feszültségeket kelthet. Komoly ütközőpont a vendégmunkásoknak adható keresetek kérdése, az engedélyek elutasításának feltételrendszere s a hazai bérek védelmének mikéntje. Ha a külföldi munkavállalók megérkeznek - s miért ne jönnének, hiszen erre a kormányzati biztatás és az egzisztenciális késztetés is megvan -, azonnal kiderülhet, hogy a szabályozás sántít, hiszen lényegében nem vette figyelembe a szociális partnerek - piaci tapasztalatain alapuló - észrevételeit.

Nem véletlen, hogy a kedvezménytörvény, illetve a román-magyar egyetértési nyilatkozat vitája során a munkáltatók mindvégig a piaci mechanizmusok következetes érvényesítését szorgalmazták. Vallják: versenypiaci körülmények között nincs helyük a fölöslegesen beiktatott béklyóknak. Elfogadhatatlan számukra, hogy a vendégmunkások "minimálbére" ne 50 000 forint, hanem az adott tevékenységi körben az országos átlagos személyi alapbér legyen, s kötelezően csak ennél többért lehessen foglalkoztatni őket. A cégek felfogása szerint "piacosnak", azaz mindenekelőtt rugalmasnak kellene lennie a vonatkozó szabályozásnak, különben nem érkezhet az országba - még korlátozott számban sem - friss, de főképpen olcsó munkaerő, mint arra a növekedés fenntartása érdekében kormányzati körökben is számítanak.

A munkáltatói szempontok - noha a szakminiszter ígéretet tett a folyamatos korrekcióra - egyelőre puszta kívánságok maradnak. Talán nem tévednek túl sokat azok, akik szerint az idénymunkát kivéve gyakorlatilag minden marad a régiben.