Hálót szövő pénzintézetek

Újabb és újabb hazai hitelintézetek jelentik be, hogy még az idén megindítják internetes szolgáltatásukat. A fejlesztők között immár nemcsak a legnagyobbak, de a közepes vagy kis piaci szereplők is ott vannak. Ennek nyomán minden eddiginél nagyobb verseny indulhat el az üzletágban.

Dinamikus bővülés

Az Erste Bank várhatóan ősszel startol, az ING Bank pedig bejelentette: a Citibanknak eladott fiókhálózatának bevételét kívánja részben pótolni a világháló segítségével. Internetes fejlesztési szándékról adott hírt a Magyar Külkereskedelmi Bank és a Magyarországi Volksbank, a kisebb szereplők közül pedig a HBW Express Takarékszövetkezet is.

A szakemberek arra számítanak, hogy Magyarországon 2001 végéig több mint 110 ezresre nő a banki pénzügyeiket a világhálón intézők tábora. A hitelintézetek potenciálisan a lakossági ügyfelek 5, a vállalatiaknak pedig közel 15 százalékát célozhatják meg (nekik van a hozzáférést lehetővé tevő telefonvonal mellett jobb minőségű számítógépük is). Az optimizmusra okot adhat, hogy a magyar lakosság 14 százaléka – legalábbis a munkahelyén – már jelenleg is belelát a hálóba.

Az üzletággal a társaságok egyelőre még a jövőt építik, hiszen itthon az interneten bankoló ügyfelek száma csekély. Igaz, a bővülés üteme dinamikus: 1999 közepén például még csak 3100 világhálós banki ügyfelet regisztráltak nálunk, tavaly nyáron 25 ezret, az idén tavasszal pedig már 80 ezret.

E csoport (magánszemélyek és cégek) egyelőre hat bank szolgáltatásai közül válogathat. Itthon elsőként 1998-ban az Inter-Európa Bank (IEB) lépett pástra internetes ajánlatával, majd az OTP, a Raiffeisen s a Citibank után a közelmúltban a CIB és az Elektra nevű programmal startoló Kereskedelmi és Hitelbank (K&H) is beszállt a versenybe.

Ami a piaci részesedéseket illeti, az OTP Házibank-szolgáltatása már tavasszal több mint 60 ezer ügyféllel dicsekedhetett, a Citibank és az IEB pedig egyenként mintegy 4-4 ezer fővel. A befektetés hasznára jó támpontot adhat a CIB közlése: szerintük 3-5 év alatt térül meg az internetbankolás kiépítésére fordított (nem publikus) összeg, 5-10 év múlva pedig húzóágazattá válik a társaságnál ez az üzletág.

Korlátozott lehetőségek

A netes szolgáltatás nem tévesztendő össze a bank által az ügyfélhez telepített, szoftver segítségével történő elektronikus bankolással. Mindkettő jellemzője, hogy a hitelintézetek számára lényegesen olcsóbb, mintha személyesen szolgálnák ki az ügyfeleket (ehhez az üzletághoz nem kell drága, országos hálózatot kiépíteni).

Emiatt például az átutalásoknál a pénzintézetek egy része alacsonyabb jutalékokat kér, mint a fiókban kezdeményezett tranzakcióknál. A Raiffeisennél például külső utalásonként 0,7 ezrelékkel jár jobban az ügyfél (nem beszélve arról, hogy papíralapú küldemény esetén kétszer akkora a minimális jutalék). A CIB-nél 0,6 ezrelék az internetes tételenkénti "nyereség", a minimumdíjnál pedig 25 forint.

A világhálós szolgáltatások ma még korlátozottak. A legtöbb bank megelégszik egyrészt az információadással: ezek a számlaegyenleg és a számlaforgalom lekérdezése visszamenőleg is, tudnivalók a bank szolgáltatásairól, aktuális árfolyamokról és kondíciókról.

Emellett a legtöbb helyen rövid elektronikus űrlapok kitöltésével átutalásokat, megbízásmódosításokat, betétlekötést, hiteligénylést (ami csak a kölcsönkérés első fázisát és a törlesztőrészletek előkalkulációját jelenti), kártya- és mobilbanki szolgáltatás igénylését is lehet kezdeményezni.

A CIB, az IEB és az OTP emellett lehetőséget teremtett arra is, hogy az ügyfelek a világháló révén befektetési jegyet, állampapírt és banki kötvényeket vásárolhassanak. Utóbbi ajánlatok általában mindenütt a saját csoport termékeire vonatkoznak.

A CIB egyedüli "dobása", hogy e társaságnál postai kifizetés is indítható az interneten, sőt a bank céges ügyfelei részletes kimutatást kérhetnek a postai műveletekről.

Az internetes bankoláshoz a hitelintézetek egy része (így a Citibank, az OTP és a Raiffeisen) előírja, hogy az adott cég előzetesen vállalati számlát nyisson náluk. Itt a szolgáltatások egy részénél nem is kérnek külön díjat, automatikusan a papíralapú számla vonatkozó díjait számítják fel.

A bökkenő ott van, hogy ezek általában drágábbak az internetes költségeknél. (A Raiffeisennél például egy "papíros" céges számlanyitás díja jelenleg 9900 forintra, a havi számlavezetési díj pedig 4990 forintra rúg.) A bankok egy része tehát – talán az egyelőre még kis forgalom, tehát fajlagosan nagyobb költség okán – a világhálós számlanyitásban és -fenntartásban még nem szab olcsóbb tarifákat, mint a hagyományos megoldásoknál.

Változó terhek

Ennél vonzóbbnak tűnik az a szemlélet, amit például a CIB vall magáénak: az internetes számla – természetesen olcsóbb tarifáival – itt kiváltja a hagyományosat.

Az internetes banki szolgáltatást a vállalatok általában a legközelebbi céges bankfiókban igényelhetik. Egyes helyeken azonban (például a Raiffeisennél, ha van hagyományos számla) már a telefonos ügyintéző elkezdi szervezni a számlanyitást.

A vállalati ügyfelek terheit jelentősen befolyásolhatja, hogy mekkora az adott cég mérete, működési formája és a hitelintézeten keresztül lebonyolított forgalma.

Az IEB BankoNet-programjánál például csak 10 főnél kisebb létszámú és 25 millió forintnál alacsonyabb éves árbevételű cégeknek kerül a táblázatunkban megadott alacsony összegbe az internetes alapprogram, az úgynevezett kulcslemez és a céges kártya átadása az ügyfélnek (ezek szükségesek az internetes bankoláshoz).

A Raiffeisen Express elnevezésű módozatnál megadott internetes kondíciók csak havi 25 millió forint számlaforgalom alatt értendők. A pénzintézet közlése szerint e fölött egyéb (nyilvánvalóan olcsóbb) kondíciók értendők.

A Citibank – amely egyébként is külön-külön üzletágakban kezeli a kis- és középvállalkozókat a nagy cégektől – CitiBusiness Direct nevet kapott szolgáltatásánál 180 millió forint éves árbevétel fölötti cégeknek ajánl más kondíciókat. Érdekesség, hogy ez az egyetlen hitelintézet, amelyik a nem bankon belüli, külső átutalások jutalékát nem a forgalomhoz kapcsolódva (ezrelékben vagy tételenként fix összegekkel), hanem egy keretösszegben adja meg. Ennek mértéke a banki ügyintézők szerint a havi átutalások számától és a cég méretétől függ.

Törvényi háttér

Az internetes bankolás robbanásszerű fejlődését hozhatja, hogy a parlament május végén elfogadta az elektronikus aláírásról szóló törvényt, amely szeptembertől léphet hatályba.

Az e-szignó révén az üzletmenetben, a vitás esetek után érvényt lehet szerezni valamennyi érintett fél felelősségének. Mostanáig a bankok a hiányzó jogszabályokat saját üzletszabályzataikkal kényszerültek pótolni – nyilatkozta Erdei Tamás, az MKB elnök-vezérigazgatója, a Magyar Bankszövetség elnöke. Emlékeztetett arra: a jegybank a "hőskorban" minden e-banki tranzakciót csak akkor fogadott el, ha utólag a pénzintézet azt papíron is igazolta. Ez már a múlté, s a következő lépés az e-szignó.

A törvény révén tehát az internetes banki tranzakciók jogilag (akár bíróság előtt) is igazolhatóvá válnak. Bizonyítottan tudni lehet ezen túl, hogy ki a világhálós ügylet kezdeményezője és fogadója, s hogy "útközben" esetleg nem változott-e meg az üzenet tartalma.

Ennek nyomán a bankok a mainál kockázatosabb ügyletekbe – ha mernek rá vállalkozni, akár teljes hitelezési, garanciavállalási folyamat lebonyolításába is – belefoghatnak a hálón.

A jogi bizonyíthatóságra egyébként az ad módot, hogy a Miniszterelnöki Hivatal úgynevezett tanúsító szervezeteket jelöl ki. Ők adnak majd engedélyt a hitelesítésszolgáltatók megoldásaira, amiket a bankok beépítenek saját rendszereikbe.

A szolgáltatók (amelyek egyike bejelentése szerint a Giro Elszámolásforgalmi Rt. lesz) egyszeri és éves díj fejében titkosító kulcsokat adnak át a hitelintézeteknek. Ezek formája például csipkártya lehet.

Az ügyfél ettől fogva (persze tudtán kívül, hiszen mindezt helyette a szoftver végzi el) tranzakcióit úgy kezdeményezi, hogy üzeneteit előre meghatározott módon tömöríti, majd e verziót titkos kulcsával kódolja. A címzett bank e kulcs párjával tudja dekódolni a kapott levelet.

Teljes biztonsággal

A rendszer – amelynek kiépítése minden hitelesítésszolgáltató számára milliárdokba kerülhet – sarokköve, hogy a titkos kulcsok egyik fél révén se kerüljenek idegen kezekbe. Az e-aláírással kapcsolatos további részleteket a később megjelenő végrehajtási rendeletek szabályozzák majd.

Az elektronikus és internetes bankolástól idegenkedő ügyfelek leggyakrabban a biztonság hiányát róják fel. Azt, hogy esetleg külső, illetéktelen fél is hozzáfér az ügyfél adataihoz és megkárosítja őt. Az e-szignó révén épp ezt az aggodalmat lehet majd eloszlatni.