Személy- és vagyonvédelem

Az utóbbi években átrendeződött, mára pedig többé-kevésbé stabilizálódott a személy- és vagyonvédelem piaca. Annak ellenére azonban, hogy e szakmában – a törvényi korrekcióknak köszönhetően – tisztább viszonyok teremtődtek, még számos probléma vár megoldásra: így például a vagyonőrzés és a fegyverhasználat körüli anomáliák megszüntetése.

A túlnyomórészt magántulajdonú piacgazdaság kialakulásával mindinkább előtérbe került a vagyon- és személyvédelem. A múltban ennek a szakmának nem voltak erős hagyományai, annak ellenére sem, hogy úgynevezett rendészet – igaz, az előző társadalmi rend érdekeinek megfelelően és állami felügyelet alatt, de – már korábban is működött. A rendszerváltást követően ez a szakma is fejlődésnek indult. A termelőeszközök nagy része magánkézbe került, sokaknak lett fontos az objektumok védelme, a személy- és a vagyonbiztonság megteremtése. Eleinte – mint más szakmákban is – óriási káosz alakult ki a piacon, a gyors meggazdagodás reményében felkészületlen, a biztonságvédelemről vajmi keveset tudó vállalkozások kezdték meg működésüket. E kaotikus viszonyok rendezését az 1998. évi IV. törvénytől várták az érintettek. A törvény a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi tevékenységen kívül rendelkezett a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara felállításáról is. E szervezet határozott arról, hogy egyéni és társas vállalkozás keretében személy- és vagyonvédelmi tevékenység csak a rendőrség által kiadott engedély birtokában végezhető. Vörösmarti Mihály, a kamara elnöke kifejtette: a rendőrség akkor ad engedélyt a kérelmezőnek, ha az illető rendelkezik az e tevékenység végzésére jogosító igazolvánnyal, és tagja a kamarának. Ezenkívül azonban még számos más feltételnek is meg kell felelni, mint például a büntetlen előélet vagy a vállalkozás folytatásához szükséges anyagi és technikai háttér követelményének.

A kamara – önértékelése szerint – hároméves múltjához képest komoly eredményeket ért el. A szakmai kamarának jelenleg hatvanezer tagja van, de még mindig 10-15 ezerre tehető azon vállalkozók száma, akik tagsági igazolvány nélkül dolgoznak.

A szervezet értékelése szerint a biztonságvédelem három fontos ága különböztethető meg: a közpénzekből állami feladatot ellátó szervezetek tevékenysége, a társadalmi önszerveződések – például a polgárőrség – s az üzleti alapon működő biztonságvédelmi cégek munkája. A biztonságvédelem területén tevékenykedők kötelesek szakmai tanfolyamot elvégezni, s a tanultakról a Belügyminisztérium (BM) felügyelete alá tartozó vizsgabizottság előtt kell számot adni. A tanfolyam díja hatvanezer forinttól 150 ezer forintig terjed, a vizsgadíj 20 ezer, az igazolvány kiállítása pedig hatezer forint. Minimum ennyit kell tehát befektetnie annak, aki személy- vagy vagyonőrként kíván dolgozni.

Szakmai minimumok

A vagyonőrzés területén még mindig tapasztalhatók anomáliák. A munkaadók e feladattal megbízhatnak egyéni és a társas vállalkozásokat, azonban a gazdálkodó szervezetek saját alkalmazású munkavállalókat is alkalmazhatnak vagyonőrzésre. Ebben az esetben a vagyonőrzéssel megbízott munkavállalóknak nem kell működési igazolvánnyal rendelkezniük. Egy biztonságvédelemre szakosodott cég vagyonőreinek azonban kell az effajta működési engedély. A kamara célul tűzte ki, hogy eléri: minden esetben kötelező legyen a szakmai végzettséget igazoló okirat, hogy az e területen tevékenykedőkre egyforma szabályok – az említett IV-es törvény előírásai – legyenek érvényesek.

A biztonságvédelem eszközei között – speciális volta miatt – a legfontosabb a szakértelem és a jogosultság. Ez utóbbi azonban meglehetősen korlátozott, ugyanis a megbízó által a vagyonőrre átruházott jogkör a mérvadó, azaz: a vagyonőr a megbízó utasítása alapján szabályozhatja például, kik és hogyan léphetnek be a munkahelyre, vagy éppen kiutasíthat onnan személyeket.

Egyelőre még nem általános, hogy a megbízó előzetesen minden részletre kiterjedő, szakmailag pontos terv szerint határozza meg a feladatokat. Főként a kisebb vállalkozások azok, amelyek meglehetősen lazán körvonalazzák igényeiket, mondván: kell két ember és egy kutya. E területen fontos lenne a szakmai egyeztetés arról, hogy a munkaadó miként kívánja vagyonának védelmét megoldani. Azaz: milyen összeget szán erre a feladatra, milyen fenyegetettségű az objektum, illetve hány embert hány órában kíván foglalkoztatni, hogy optimális eredményt sikerüljön elérni.

Mivel véd a biztonsági őr?

Továbbra is neuralgikus pont a fegyvertartás, illetve -használat. Vörösmarti Mihály kifejtette: az eszköztárban szereplő, úgynevezett "jogi fegyver" azt jelenti, hogy a fegyvertartásra a biztonságvédelemmel foglalkozó szervezet kap engedélyt – pontosan meghatározva, hogy azt milyen szolgálati helyen alkalmazhatja -, a vagyonőr pedig csakis úgy viselheti, ha erre személyre szóló engedélye van a rendőrségtől. Vagyonőrzésre a jelenlegi jogszabályok nem engedik a fegyverhasználatot, a fegyver ugyanis életvédelmi eszköz, amelyet csakis jogos önvédelemre és végszükség esetén lehet használni. A vagyonőr azonban tarthat kábítósprayt és gumibotot, s lehet kutyája. Közterületen viszont csakis olyan eb "láthat el szolgálatot", amelyet a rendőrség speciális részlege levizsgáztatott. Magánterületen ez nem szükséges, de kötelező a szájkosár és a póráz. Az állat lényegében fegyvernek minősül, s a vállalkozó, illetve az, aki a kutyát "alkalmazza", felelős mindazért, amit az eb tesz.

Külön fejezetet érdemel a fegyveres biztonsági őrség. A vonatkozó, 1997. évi törvény kimondja: fegyveres biztonsági őrséggel kell védeni az állam működése, illetőleg a lakosság ellátása szempontjából kiemelten fontos tevékenységet, létesítményt, szállítmányt, ha a védelemre a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek nem kötelezettek, de az őrzés a közbiztonság vagy a nemzeti vagyon védelme érdekében indokolt. Így például fegyveres biztonsági őrség védi a repülőtereket, a katasztrófa veszélyének kitett nukleáris, radioaktív, robbanás-, illetve tűzveszélyes, mérgező, az egészségre vagy a környezetre ártalmas anyagot, valamint ezek felhasználásával, gyártásával, tárolásával, forgalmazásával, szállításával összefüggő tevékenységet. Továbbá a lakosság alapvető szükségletét biztosító infrastruktúra és közműrendszer egyes elemeit, a kiemelt jelentőségű nemzeti kulturális értékeket, a közszolgálati televízió, rádió és a távközlési rendszerek központi létesítményét.

A kamara elnöke szerint a fegyveres biztonsági őrség esetében a törvény kimondja, hogy saját szervezésben kell a védelmet biztosítani, a gyakorlat szerint azonban többnyire külső céget bíznak meg a feladattal. Ez viszont sérti a piacgazdaságot és átcsoportosítja a fegyverhasználatra jogosultak körét.