Előző számunkban a munkáltatói kárfelelősség szabályaival és a hozzá kapcsolódó bírói gyakorlattal foglalkoztunk. A következőkben a kártérítés módjára, az igényérvényesítésre vonatkozó rendelkezéseket járjuk körül.

 

A kártérítésre köteles munkáltatónak meg kell térítenie a dolgozó teljes vagyoni és nem vagyoni kárát, illetve amennyiben kármegosztásnak van helye, a rá eső kárrészt.

A munkavállaló vagyoni kára:

• a károkozás miatt elmaradt jövedelme,
• dologi kára (ingóságaiban bekövetkezett kára), valamint
• a sérelemmel, illetve annak elhárításával összefüggésben felmerült költsége.

A nem vagyoni kártérítés nem más, mint a károsultat ért nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges kárpótlás vagy költség.

A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 182. §-a alapján a kártérítés összegének kiszámításánál le kell vonni

• az elmaradt munkabérre eső nyugdíjjárulékot,
• az állami egészségügyi és a társadalombiztosítás keretében járó ellátást,
• amit a munkavállaló munkaereje hasznosításával megkeresett vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna,
• amihez a munkavállaló (hozzátartozója) a megrongálódott dolog hasznosításával hozzájutott,
• amihez a jogosult a károkozás folytán megtakarított kiadások eredményeként jutott hozzá.

Elmaradt jövedelem

Az Mt. 178. §-a alapján az elmaradt jövedelem megállapításánál a munkaviszony körében - mind a pénzben, mind a természetben megállapított - elmaradt munkabért, és azokat a rendszeres szolgáltatások pénzbeli értékét kell figyelembe venni, amelyekre a munkavállaló a munkaviszony alapján a munkabéren felül jogosult, feltéve ha azokat a károkozás bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe vette.

A munkaviszonyon kívül elmaradt jövedelemként a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres keresetet kell megtéríteni. Az elmaradt jövedelem megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövőbeni változást is, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre számolni lehetett. Meg kell téríteni azt a kárt is, amelyet a munkavállaló a sérelemből eredő jelentős fogyatékossága ellenére, rendkívüli munkateljesítménnyel hárít el. Nem kell megtéríteni az olyan szolgáltatások értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak munkavégzés esetén járnak, továbbá a költségtérítés címén kapott összeget.

Az elmaradt munkabért mindig bruttó összegben kell meghatározni, minthogy a jövedelempótló kártérítés általában jövedelemadó-köteles.

Borravaló

A bírósági gyakorlat szerint az elmaradt jövedelemnél figyelembe kell venni a borravalót is, ha a dolgozó olyan munkakörben dolgozott, ahol a munkabért erre tekintettel állapították meg és a munkavállalók munkájának honorálása ebben a formában szokásos (például a felszolgálók esetében).

Biztosítás

Ha a dolgozó biztosítást kötött, az így kapott biztosítási összeget a munkáltató nem veheti figyelembe. Amennyiben azonban a munkáltató a dolgozónak okozott károk megtérítésére felelősségbiztosítást kötött, az így kifizetett összeget a kártérítés összegébe beleszámít.

Táppénzes állomány

Teljesen keresőképtelennek kell tekinteni a munkavállalót a táppénzes állomány ideje alatt. A bírói gyakorlat szerint a rokkant munkavállalót megmaradt munkaereje hasznosítása tekintetében nem terheli kárenyhítési kötelezettség.

Dologi kár

A munkáltatónak meg kell térítenie a károkozás folytán elveszett vagy megsemmisült ingóság értékét. A munkáltató a dologi kár összegét és a természetbeni juttatás értékét a kártérítés időpontjában érvényes fogyasztói ár alapján köteles megállapítani. A dologi kárnál figyelembe kell venni az avulásból fakadó értékcsökkenést is. Ha a dolog értékcsökkenés nélkül kijavítható, akkor a javítási költséget kell megtéríteni.

Nem vagyoni kár

A magyar munkajogi szabályozás ugyan előírja a munkáltató terhére a nem vagyoni kár megtérítésének kötelezettségét is, azonban a nem vagyoni kár fogalmát nem határozza meg. A bírói gyakorlat a nem vagyoni kártérítés megállapításakor általában az egészségkárosodást, a hátrányosan megváltozott életvitelt, az élettevékenységek beszűkülését, valamint a sérült életkorát veszi figyelembe.

Az Alkotmánybíróság azonban rámutatott arra, hogy a testi épségében és egészségében sérelmet szenvedett ember joga nem értékesebb vagy védelemre érdemesebb jog az individuális szabadságjogoknál. Az emberi méltóság egyenlő védelméből adódó alkotmányos követelmény, hogy például a megrágalmazott, a személyes vagy lelkiismereti szabadságában sértett személy jogát ugyanúgy kell védeni, mint a testi épséget és az egészséghez való jogot. Eszerint a nem vagyoni kárért fennálló felelősség oltalmát igényelhetik a személyes szabadság és lelkiismereti szabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága, a hivatás szabad gyakorlásának akadályozása, a hírnév, a becsület, az emberi méltóság sérelmei, a képmás, a hangfelvétel és a szellemi alkotás jogosulatlan felhasználása körében okozott sérelem miatt is.

A nem vagyoni kártérítés nem a sérelem vagyoni ellenértéke. Célja olyan vagyoni előny, mely hozzávetőleg ellensúlyozza a károsult sérelmét. Mértéke az eset körülményeitől, a sérelmet szenvedett személy egyéni sajátosságaitól függ. A nem vagyoni kár megtérítésére irányuló igény elbírálása során azt kell vizsgálni, hogy az elszenvedett sérelem milyen mértékű és a megítélhető vagyoni szolgáltatás mennyiben nyújt körülbelül egyenértékű másnemű előnyt a kárvallott dolgozónak. Nem vagyoni kártérítésként járadék is megállapítható.

A nem vagyoni kártérítés alapja

A bírói gyakorlat alapján a nem vagyoni kártérítés alapja lehet a maradandó pszichés és idegrendszeri károsodás is. Ezt jelölte meg a Legfelsőbb Bíróság például annak a környezetvédelmi munkakörben foglalkoztatott dolgozónak az esetében, akit az erdőben kullancs csípett meg, és ennek következtében agyvelőgyulladásban betegedett meg.

A bíróság a nem vagyoni kártérítés alapjaként a sportolás abbahagyása miatti nagymértékű elhízást, a megváltozott életvitelt, az esztétikai hátrányt jelentő hegesedést és a sérült életkorát határozta meg annak a munkavállalónak az esetében, aki 23 éves korában olyan balesetet szenvedett el, melynek következtében kezének szorító ereje csökkent. Ezért abba kellett hagynia a sportolást, munkakörét nem tudta ellátni, és a karján torzító jellegű, műtéttel sem korrigálható 20 cm-es hegesedés keletkezett. A bíróság nem fogadta el a munkáltatónak az esztétikai hátrány figyelembevételére irányuló, a munkavállaló nemére - aki történetesen férfi volt - alapított kifogását, mivel a törvény tiltja a hátrányos megkülönböztetést a dolgozók neme alapján.

A bíróság annak - a balesetekor 16 éves - munkavállalónak az esetében, aki munkavégzése során olyan súlyos lábsérülést szenvedett, hogy az egyik lábát térd felett amputálni kellett, a nem vagyoni kártérítés jogalapjaként a sérült fiatal életkorát, a sérülés maradandó jellegét, a munkaképtelenséget, a végleges jelleggel beszűkült életvitelt és azt jelölte meg, hogy a sérült egész élete során mások gondozására és segítségére szorul.

Fontos azonban kiemelni, hogy nem vagyoni kártérítés csak abban az esetben illeti meg a munkavállalót, ha olyan tényeket bizonyít, amelyek alapján a munkáltató magatartásával okozati összefüggésben áll a nem vagyoni károsodása.

Általános kártérítés

A munkáltató általános kártérítésre akkor köteles, ha a vagyoni kár vagy ennek egy része pontosan nem számítható ki, de a jövőben bizonyosan bekövetkezik. Az általános kártérítésnek olyan összegűnek kell lennie, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Általános kártérítés járadékként is megállapítható. Ilyen kártérítés állapítható meg például akkor, ha a dolgozó teljesen elveszíti a látását, és emiatt a szabad idejében zenét hallgat. Ezzel összefüggésben összegszerűen pontosan meg nem határozható, de a jövőben bizonyosan bekövetkező kiadásai lesznek.

Költségek

A munkáltató kártérítési kötelezettsége kiterjed a károkozással összefüggésben felmerült indokolt költségekre is. Ilyen költség lehet az ápolás-gondozás költsége (ha hozzátartozók végzik is, hiszen ők sem kötelezhetők ingyenes munkavégzésre), a közlekedési költségekkel, gyógyszerekkel kapcsolatos kiadások, a háztartásban a sérült által korábban elvégzett munkák ellenértéke (ha ezek rendszeresen felmerülnek és idegen munkaerővel kell elvégeztetnie azokat), a balesettel összefüggésben felmerült rokkantgépkocsi beszerzésével és üzemeltetésével kapcsolatos költségek stb.

Járadék

Kártérítésként járadék is megállapítható, ha a kártérítés a dolgozó vagy hozzátartozója tartását szolgálja. Ebben az esetben a járadékkal a rendszeres havi jövedelmek elvesztését, csökkentését kell kompenzálni.

A kártérítési járadék iránti igény 6 hónapnál korábbi időre visszamenőleg nem érvényesíthető, kivéve ha a jogosult bizonyítja, hogy a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli, továbbá ha a munkáltató elmulasztja a kárigény bejelentésére szóló felhívás kiadását.

A kártérítés összege módosítható, ha változás következik be a munkavállaló vagy a munkáltató lényeges körülményeiben. A módosítást kérheti a munkáltató és a munkavállaló, valamint felelősségbiztosítás esetén a biztosító is.

A kártérítés módosításának alapjául szolgáló munkabér-növekedés mértékének meghatározásánál a munkáltatónak a károsultat a sérelem bekövetkezésekor foglalkoztató szervezeti egységénél, a károsulttal azonos munkakört betöltő munkavállalók ténylegesen megvalósult átlagos, éves bérfejlesztésének (átlagkeresete változásának) mértéke az irányadó. Azonos munkakört betöltő munkavállalók hiányában a módosítás alapjaként a szervezeti egységnél ténylegesen megvalósult átlagos, éves bérfejlesztést (átlagkeresete változását) kell figyelembe venni. A szervezeti egység megszűnése esetén a kártérítés módosításánál a munkáltatónál a károsulttal azonos munkakört betöltő munkavállalók, ilyen munkavállalók hiányában pedig a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos éves bérfejlesztésének (átlagkeresetének) mértéke az irányadó.

Járadékemelés

A járadék felemelésének alapja lehet a munkavállaló állapotának rosszabbodása, munkaképességének további csökkenése, illetve munkaképtelenségének bekövetkezése, ha emiatt további keresetveszteség érte. A munkáltatónál végrehajtott bérfejlesztés ugyancsak megalapozhatja a járadék felemelését. A bírói gyakorlat szerint a munkavállaló csak olyan béremelkedésre hivatkozással kérheti kártérítési járadéka felemelését, amely a káreset hiányában őt is érintette volna.

Ennek megfelelően a járadék különösen az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után csak akkor emelhető fel, ha az összes körülmény gondos mérlegelése mellett megállapítható, hogy a munkavállaló a sérelem előtti munkakörben dolgozott volna tovább. Ellenkező esetben ugyanis a munkavállaló a kárát meghaladó többletjuttatásban részesülne.

Az üzemi baleseti járadék felemelésénél nem a hasonló munkakörben dolgozók átlagkeresete, hanem a béremelés százalékos értékének megfelelően megállapított sérülti átlagkereset az irányadó. Elmaradt jövedelemként csak a balesetet megelőzően rendszeresen kapott jövedelem vehető figyelembe.

A kártérítési járadék felemelése iránt indult perben - a károsulttal azonos munkakört betöltő munkavállalók hiányában - a kártérítés módosításánál a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos éves bérfejlesztés aránya az irányadó. Munkahelyváltozás esetén a kártérítés kiszámításának egymásnak ellent nem mondó adatokon kell nyugodnia.

Járadékleszállítás

A munkáltató akkor kérheti a járadék leszállítását, ha a dolgozó állapotában, szakképzettségében olyan változás történt, amelynek folytán elérné korábbi keresetét. A nyugdíjak jogszabály alapján történő felemelése, valamint a nyugdíjjárulék mértékének emelkedése azonban nem vezethet a járadék csökkentéséhez.

Felhívás a kárigény bejelentésére

A munkáltató a károkozástól való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül köteles felhívni a munkavállalót igénye bejelentésére. Erre 15 nap alatt kell a munkavállalónak válaszolnia. A munkáltató teljes vagy részleges elutasító döntése ellen 3 éves elévülési időn belül lehet a bírósághoz fordulni.

A bírói gyakorlat szerint a kárigény-bejelentésről szóló felhívás elmaradása azzal a következménnyel jár, hogy a kárigény az elévülési időn belül akkor is érvényesíthető, ha az egyébként csak 6 hónapra visszamenőleg járna. Ha a munkáltató bérfejlesztést hajtott végre, erről 15 napon belül köteles értesíteni a károsultat. A munkáltató jogosult továbbá évente igazolást kérni a munkavállaló jövedelmi viszonyairól, de a munkavállaló csak azokról a jövedelmeiről köteles tájékoztatni a munkáltatóját, ami a járadék megváltoztatása szempontjából releváns.

Elévülés

Az általános elévülési időn - vagyis 3 éven - túl nem érvényesíthető kárigény. Itt is irányadók az elévülés nyugvására, illetve megszakadására vonatkozó szabályok. Az elévülés nyugvásához vezet, ha például a sérült fekvőbetegként kórházban van, mert a kezelés tartama alatt menthető okból akadályozott az igénye érvényesítésében.

Mivel egy sérelemből a munkavállalót különböző időpontokban különböző károk érhetik, a bírói gyakorlat kialakította az úgynevezett szakaszos elévülést. Ez azt jelenti, hogy az ugyanazon károsodásból származó különböző jövedelemkiesések önállóan évülnek el, vagyis valamely korábban megnyílt igény érvényesítésének elmulasztása nem hat ki a másik igény érvényesíthetőségére.

A kártérítési igények tehát önállóan évülnek el, az elévülési idő kezdő időpontja a következő:

• az átlagkereset és a táppénz különbözete esetén a táppénz első fizetésének napja,
• az átlagkereset és a sérelem folytán csökkent kereset különbözete esetén a sérelemből első ízben bekövetkezett keresetcsökkenés,
• az átlagkereset és a rokkantsági nyugdíj különbözete esetén a rokkantsági nyugdíjállományba helyezés időpontja.

Az Mt. 186. §-ának (2) bekezdése alapján az elévülési idő

• a táppénz első fizetésének napjától,
• attól az időponttól, amikor a sérelem folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés első ízben vezetett jövedelemkiesésben megmutatkozó károsodásra, végül
• a rokkantsági nyugállományba helyezés időpontjától

kezdődik.

Hozzátartozói kárigények

Az Mt. 181. §-ának (1) bekezdése alapján a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló közeli hozzátartozójának a károkozással összefüggésben felmerült kárait, indokolt költségeit is. A bírói gyakorlat szerint a munkáltatónak meg kell térítenie a hozzátartozó részére a szokásosnak megfelelő - illő - eltemettetés költségeit (sírhely, sírkő, a munkavállalóval eltemetett ruha, a hozzátartozók részére vásárolt gyászruha, a halotti tor, a koszorúvásárlás, egyházi vagy más szertartás költségei). Az ítélkezési gyakorlat szerint hozzátartozói kártérítésre jogosult a halálos üzemi balesetet szenvedő dolgozónak a házastársa, aki emiatt ideg-összeroppanást kapott, és hosszabb időre keresőképtelenné vált.

Ha olyan személy baleseti járadékát kell megállapítani, akinek eltartásáról az elhalt eltartóval együtt más is köteles gondoskodni, a felek méltányos érdekeit, az életszerűség követelményeit és a konkrét eset sajátosságait is szem előtt tartó megoldásra kell törekedni.

A baleset folytán meghalt munkavállaló jövedelmének kiszámításakor nemcsak a munkabérét, hanem azt is figyelembe kell venni, amit külföldi megélhetését is szolgáló valutaellátmányból megtakarított.

A munkáltató köteles megtéríteni a hozzátartozó nem vagyoni kárát is, ha annak feltételei fennállnak.

Tartást pótló kártérítés

A hozzátartozó a munkavállaló halála esetén tartást pótló kártérítést is kérhet. Az ilyen kártérítés megállapításának feltétele azonban, hogy a sérelmet megelőzően a károsult munkavállaló eltartotta hozzátartozóját, illetőleg tartásához hozzájárult, s a halált követően az egy főre jutó jövedelem már nem éri el a káreseményt megelőző szintet. A károsodást hozzátartozónként kell elbírálni, s a ráutaltság megállapításához számba kell venni az eltartottak és az elhalt munkavállaló jövedelmeit, valamint a halál utáni jövedelmet, figyelembe véve azt is, hogy a dolgozó milyen jövedelmet érhetett volna el. A tartást pótló kártérítés összegét úgy kell meghatározni, hogy biztosítsa a közeli hozzátartozónak a sérelem előtti színvonalon való megélhetését. A bírói gyakorlat általában a szülők jövedelmének 20-20 százalékát veszi figyelembe gyermekenként és 30-30 százalékot a szülők létfenntartására. Ha az elhunyt munkavállaló felróható magatartására figyelemmel kármegosztásra került sor, a kármegosztást az özvegyi nyugdíj és árvajáradék levonása után fennmaradó megtérítetlen elmaradt többletjövedelemre kell alkalmazni.