Az idén tízéves a foglalkoztatási törvény. A jogszabályt – amelynek a munkanélküliség kezelését szabályozó környezet kialakításában kiemelt jelentősége van – ez idáig többször módosították, most pedig újabb korrekció előtt áll. Az egyeztetések során kiderült: abban közmegegyezés van, hogy időszerű a törvény teljes újragondolása.
Köztudottan csak egyes adótörvények változtak annyit és olyan mértékben, mint 1991. évi megalkotása óta a foglalkoztatási törvény. Minden évben módosították – olykor évente többször is -, talán csak az 1993-as év volt kivétel. Ez idő alatt a munkaerőpiac átrendeződött, a munkanélküliek ellátási, támogatási, átképzési rendszere többször átalakult, és a szervezeti struktúra is több alakváltozáson ment keresztül.
A forma és a tartalom
A Gazdasági Minisztérium (GM) már januárban elkészítette a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény módosításának tervezetét, amit februárban megtárgyalt a Munkaerő-piaci Alap Irányító Testülete és az Országos Munkaügyi Tanács munkaerő-piaci bizottsága is.
A módosítás szükségességét egyfelől formai és strukturális, másfelől tartalmi és definíciós indokokkal támasztotta alá az előterjesztő. Előbbi esetében az EU jogharmonizációra és a munkaerő-piaci szervezet korszerűsítésére hivatkoznak, utóbbinál pedig – külső okra való utalás nélkül – a munka nélküli állapot fogalmi ismérveit, valamint a munkanélküliek együttműködési kötelezettsége kérdéseit szabályoznák.
A módosítási tervezet gerincét – a beterjesztő által elismerten – a munkaerő-piaci szervezet korszerűsítése képezi. A munkanélküliek ellátásának és támogatásának szervezeti rendszere lényegében a foglalkoztatási törvény 1991-ben történt kialakítása óta 1996-ig nem változott. A struktúrát a klasszikus hármas felépítés jellemezte, alapszinten a munkaügyi kirendeltségek, középszinten a megyei munkaügyi központok, végül a központi irányítást az Országos Munkaügyi Központ (OMK) látta el. Ez utóbbi szerepkörét vette át 1996-ban a Munkaügyi Minisztérium (MüM). Az OMK módszertani és informatikai támogató szervezetté alakult.
Az azóta eltelt idő alatt csupán annyi változott, hogy a Munkaügyi Minisztérium megszűnésekor a foglalkoztatáspolitikával és a munkaerő-piaci szervezet működtetésével, valamint a munkaügyi szabályozással, illetve a munkabiztonsági és munkaügyi ellenőrzéssel kapcsolatos feladatok ellátása megoszlott a Gazdasági Minisztérium, valamint a Szociális és Családügyi Minisztérium között. A munkaerő-piaci szervezet működtetése történetesen a GM-hez került, így a területi szervezetek központi irányítását a GM végezte és végzi.
Változó követelmények
A módosítási tervezet elé fűzött preambulum szerint: "A munkaerő-piaci érdekegyeztetés megyei szintű rendszere a mai napig nem változott. Az országos szinten megvalósult változások sem befolyásolták a szociális partnerek helyi érdekérvényesítési lehetőségeit. Az eddigi fejlődés eredménye a stabilan, zökkenőmentesen működő munkanélküli-ellátási rendszer kialakulása, valamint az a tény, hogy a foglalkoztatást elősegítő támogatások és aktív munkaerő-piaci eszközök – a gazdasági növekedéssel kölcsönhatásban – hozzájárultak a munkanélküliség csökkentéséhez, valamint a foglalkoztatás bővítéséhez. A munkaerő-piaci képzési programok, valamint a munkaközvetítés megfelelően szolgálták a munkavállalói, munkaadói és kormányzati elvárásokat."
Márpedig ha ez így van – s miért is kételkednénk ebben -, akkor meglehetősen érthetetlen lépésnek tűnik az összes érdekelt fél megelégedésére működő rendszer erőteljes átalakítása.
A tervezet ugyanis nem kisebb horderejű lépésben mutat fel úttörőnek is nevezhető szerepet, mint a meglehetősen mély történelmi-társadalmi gyökerekkel rendelkező megyei szerveződés regionális rendszerrel való felcserélésében. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk folyamatát figyelemmel kísérők számára közhely, hogy az EU támogatási rendszere a regionalitás elvére épül. Elvileg tehát észszerűnek tűnik az olyan közigazgatási struktúra kialakítása, amely alkalmazkodik ehhez az elvhez. Ismeretes, hogy az ezt szolgáló kezdeti lépéseket már megtettük (a régiók elméletben már kijelöltettek), de a döntő elhatározások – például a régióközpontok kijelölése, a finanszírozási rendszer kialakítása – még váratnak magukra. Ilyen körülmények között kétségek támadhatnak afelől, hogy éppen egy harmonikusan működő struktúra átalakítása lenne a legsürgetőbb lépés.
Erre az álláspontra helyezkedtek a munkaadók és a munkavállalók képviselői az Országos Munkaügyi Tanács munkaerő-piaci bizottságában, de nem támogatta a struktúraváltást a Munkaerő-piaci Alap Irányító Testülete sem. Az átalakítást ellenző vélemények közül figyelemre méltó az is, amely szerint az új rendszer működését nem alapozták meg előzetes tanulmányok, s a legkevésbé sem volt kidolgozott a pénzügyi ellátás: sem szervezeti rendszerében, sem összegszerűségében.
Azt azonban egyik fél sem opponálta, hogy létrejöjjön egy olyan, hatékonyabb működést biztosító tervezési, értékelési és irányítási rendszert megvalósító központ, amely lényegében az Országos Munkaügyi Kutató és Módszertani Központ eredeti feladatait látja ismét el.
Támogatták továbbá a szociális partnerek azt az elképzelést is, hogy a MüM 1998-as megszűnése óta a szociális tárca felügyelete alá tartozó munkabiztonsági és munkaügyi ellenőrzési rendszer – annak érdekében, hogy a munkaügyi jellegű hatáskörök egyazon tárcához tartozzanak – a Gazdasági Minisztérium kompetenciájába kerüljön.
Többszörös alternatíva
Úgy tűnik, a regionális szervezeti rendszer kissé túl korai bevezetését kifogásolók érvrendszerét az előterjesztők is akceptálandónak ítélték, mivel a Szociális Tanács ülése elé már olyan, alternatívát tartalmazó előterjesztés került, melyben a regionális rendszer bevezetése mellett a másik lehetőséget az eddigi megyei rendszer megőrzése jelenti.
A foglalkoztatási törvény másik – a szociális partnerek által alapvetően nem kifogásolt – módosítási csomagja a munkanélküli-ellátások tartalmi kérdéseit érinti. Mindenekelőtt újradefiniálja a tervezet a munkanélküli fogalmát. Eddig ahhoz, hogy valakit munkanélkülinek tekintsenek, elegendő volt – a többi kritérium teljesülése mellett -, ha a munkaügyi központ munkanélküliként regisztrálta az állástalant.
A módosítás következtében viszont csak azt a személyt határozzák meg munkanélküliként, aki elhelyezkedése érdekében együttműködik a munkanélküliek regisztrálását és ellátását végző hivatallal, illetve kirendeltségével. Együttműködőnek az számít, aki a kirendeltségnél jelentkezik, és nyilvántartásba vételét kéri, meghatározott időpontokban – de legalább háromhavonként – jelentkezik a kirendeltségnél, továbbá ha körülményei megváltozását nyolc napon belül bejelenti.
Ezen túl mérlegelni kell a felajánlott munkalehetőségeket, tevőlegesen részt kell venni munkalehetőségek felkutatásában, s a megfelelő ajánlatokat, illetve a képzési lehetőségeket el kell fogadni. Ez a változás egyértelművé teszi, hogy a törvényben szabályozott támogatások és szolgáltatások az aktív korú nem foglalkoztatottak keresőtevékenységhez jutását kívánják elősegíteni.
Szintén támogatásra talált az a módosító javaslat, mely szerint bővül a képzési támogatásban részesíthetők köre. A jövőben képzési támogatást kaphatnak azok a fiatalok is, akik ugyan nem szereztek jogosultságot munkanélküli-járadékra, azonban tanulói, hallgatói jogviszonyuk megszűnését követően 25. életévükig – felsőfokú végzettség esetén 30. életévükig – a munkaügyi központ által felajánlott vagy elfogadott képzésben részt vesznek. Ugyancsak ilyen elbírálás alá esnek a gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, illetőleg terhességi-, gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban vagy ápolási díjban részesülők.
A szociális partnerek alapvető egyetértése mellett azért fellelhető e képzési támogatásokkal – különösen az iskolából kikerült fiatalok ilyen támogatásával – szemben olyan vélemény is, mely szerint e lehetőség kihasználható az egyébként nem rászorulók számára is: ingyenes, sőt támogatott továbbképzési lehetőségként. Ésszerűnek és jól alkalmazhatónak tűnik viszont a munkaerőpiacról – gyermeknevelés, családi kötelezettségek miatt – átmenetileg távol maradó, főleg női munkavállalók támogatása, annak érdekében, hogy elősegítse a munka világába való visszatérésüket: a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő tudás megszerzése, karbantartása útján.
A képzésben részt vevők – tekintet nélkül arra, hogy pályakezdők-e, avagy sem – munkanélküli-járadéknak minősülő támogatásban részesülnek, melynek összege a képzési támogatás iránti kérelem benyújtásának időpontjában érvényes keresetpótló juttatás alsó határa.
Önkormányzati kötelezettségek
Érintik a módosítások a területi önkormányzatok eddig törvényben szabályozott lehetőségeit és kötelezettségeit is. A foglalkoztatási törvény 1993 óta nyújtott lehetőséget az önkormányzatok számára, hogy a munkaügyi központtal kötött megállapodás alapján részt vegyenek az adott településen élő, munkanélküli-járadékban részesülők ellenőrzésében. Mivel azonban ez a rendszer a gyakorlatban egyáltalán nem működik, ilyet csak elvétve kötöttek (nem csoda, hiszen az önkormányzatok még a legfontosabb és kötelezően elvégzendő hatósági feladataik ellátására is szerény, esetenként elégtelen kapacitással, pénzzel rendelkeznek), indokolt, hogy a vonatkozó rendelkezést a törvényből töröljék.
Szintén ésszerűtlennek bizonyult az a szabály, amely szerint az önkormányzatok – a rendszeres szociális segély feltételeként – az igénylőket együttműködésre kötelezhették a munkaügyi központokkal. Ez az intézkedés gyakorlatilag csupán a munkaügyi központok leterheltségét növelte, mivel a valóban elhelyezkedni kívánók kötelezés nélkül is felkeresik a munkaerő-piaci szervezetet, aki viszont csak az önkormányzat előírásai miatt megy oda, nyilvánvalóan csupán a megjelenést igazoló aláírás miatt teszi ezt. Így ésszerűnek tűnik, hogy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvényben a munkaügyi központokkal való együttműködési kötelezettségről szóló passzust töröljék.
Védelem a dolgozónak
A foglalkoztatási törvény módosításával összefüggésben újraszabályoznák a Bérgarancia Alapról szóló törvény egyes rendelkezéseit is. Nevezetesen a jogharmonizációval összefüggésben, valamint a felszámolás alatt álló gazdasági szervezetek munkavállalóinak védelmében. Ez utóbbi a felszámolónak azt a kötelezettségét érinti, amely szerint a ki nem fizetett bérek és a végkielégítés megtérítéséért támogatási kérelmet kell benyújtania, másfelől: ezt emelt összegű rendbírsággal lehessen kikényszeríteni.
A foglalkoztatási törvény módosításának tervezetét – vélhetően a szociális partnerek észrevételeinek, valamint a MAT állásfoglalásának figyelembevételével – az Országos Munkaügyi Tanács is tárgyalja. Úgy tűnik, a jelentős átalakítások ezúttal elmaradnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség a Munkaerő-piaci Bizottság ülésén elhangzott azon észrevétel megfontolására, miszerint a foglalkoztatási törvény teljes újraírására lenne szükség.
