Az adótörvények módosítása alapvetően a költségvetési bevételek növelését és az uniós normatívák kiterjedtebb alkalmazását szolgálja – állítják a jogszabályi változást értékelő, lapunkban megszólaló adószakértők. Egybehangzó véleményük szerint az adó- és társadalombiztosítási korrekciók egyes elemei kedvezően, mások kedvezőtlenül érintik az adóalanyokat, összességükben azonban nem idéznek elő strukturális változásokat. A számviteli törvény módosításával pedig a hazai és az EU-ban gazdálkodók egymás számára jobban érthető "nyelvet" beszélhetnek majd.
Az adó- és társadalombiztosítási jogszabályok módosítása reformértékű lépéseket nem tartalmaz, és alapvetően az adózási szerkezet sem változik meg – mondta Alföldi Csaba, az Arthur Andersen and Co. Kft. adószakértője. Véleménye szerint a magyar adótörvények – az általános forgalmi és a jövedéki adó néhány árut érintő adókulcsától eltekintve – már teljesen OECD- és EU-konformok, s ez igaz a számviteli törvényre is.
Közelebb az EU-hoz
A január 1-jén hatályba lépett új számviteli törvény a korábbinál jobban igazodik az Európai Unió szabályozásához, bár számos elemet megőriz a hazai számviteli gyakorlatból. Az egyik legfőbb változás, hogy a Magyarországon tevékenykedő külföldi érdekeltségű leánycégeknek, illetve fióktelepeknek az új törvény megengedi, hogy az üzleti évük eltérhessen a naptári évtől, s igazodhasson az anyavállalat gyakorlatához. A pénzügyi, számviteli szakemberek – a nemzetközi gyakorlatra is tekintettel – már néhány éve szorgalmazták, hogy a cégek a mérlegfordulónapot tetszőlegesen választhassák meg. Ezzel szemben viszont mások azzal érveltek, hogy emiatt tovább bonyolódnak az amúgy sem egyszerű adójogszabályok, amely jelentős többletmunkával is jár az adóigazgatás számára. Mindezen kívül még a nemzetgazdasági statisztikai rendszert is alaposan megzavarja, ha éppen a jelentős gazdasági teljesítményű cégeknél változik meg az üzleti év zárásának dátuma: december 31-éről áttevődik június 30-ára, vagy éppen július 15-ére. Mivel azonban ez a fajta számviteli szabályozás az uniós tagországokban is létezik, így a szakemberek indoklása szerint megalapozott volt e gyakorlat átvétele.
A magyarországi vállalkozásoknak érdemes szem előtt tartaniuk, hogy az új számviteli szabályok hatálybalépését követően már csak öt évig, azaz 2006. január 1-jéig lehet Magyarországon egyszerűsített beszámolót készíteni. Ma az egyszerűsített éves beszámolót azok a vállalkozások választhatják, amelyeknél a mérlegfőösszeg maximum 150 millió, az árbevétel pedig legfeljebb 300 millió forint, és összesen 100 dolgozót foglalkoztatnak.
Alföldi Csaba tudomása szerint az Európai Unió szakértőivel e témában folytatott tárgyalások során a magyar kormány képviselői abban egyeztek meg, hogy csupán a foglalkoztatottak létszámát lehet csökkenteni: a jelenlegi százról ötvenre. Ha ugyanis az Európai Unióban alkalmazott értékhatárokat követnénk, akkor – a hazai teljesítmény tükrében – egyszerűsített beszámolót választhatna a maximum 680 millió forintos mérlegfőösszeget, illetve az 1,25 milliárd forint árbevételt regisztráló kis- és közepes vállalkozás, amivel tulajdonképpen még bővülne is az egyszeres könyvvitelt alkalmazó, egyszerűsített beszámolót készítő vállalkozások száma. Napjainkban mintegy 125 ezer hazai cég készíthet egyszerűsített beszámolót.
Változás lesz az értékpapírok, illetve a részesedések könyvelésében és elszámolásában is. Számviteli szempontból a jövőben csupán a kifejezetten hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok minősülnek értékpapírnak: ezek közé csak a diszkontkincstárjegyek, az állampapírok, a vállalati, az önkormányzati és a jegybanki kötvények tartoznak majd. A többi "értékpapírt", illetve befektetést a tulajdonviszonyt megtestesítő papírok közé sorolják. A részvények, a befektetési alapok jegyei a kis és közepes cégek számára egyértelműen a befektetések közé kerülnek át.
Változik a céltartalék
Január elsejétől jelentősen változik a hazai céltartalékolás gyakorlata. Eddig a részvények, a részesedések, az üzletrészek után céltartalékot kellett félretenniük a vállalkozásoknak. Január 1-jétől azonban – aszerint, hogy a vételükhöz képest hogyan változott e részesedések értéke – a mérlegben az értékvesztés "folyamatát" kell tükröztetni. Vagyis a vétel, illetve a mérlegkészítés idejére eső érték nettó elszámolását kell átvezetni a vállalkozás mérlegébe.
Ez nem más, mint a piacgazdaság megkövetelte értékfolyamatok átvezetése a hazai mérlegkészítés gyakorlatába. Azaz valamely eszköz értéke – a piaci folyamatok tükrében – a vételkori összeghez képest nemcsak csökkenhet – például amortizálódhat -, hanem fel is értékelődhet: erre jó példa az ingatlanpiac. Általában azonban igaz lesz, hogy az eszköz piaci értéke egy bizonyos idő elteltével alacsonyabb lesz, mint a vásárláskor regisztrált könyv szerinti értéke. Így tehát a vállalkozás mérlegében nem az eszközökre képzett céltartalékot, hanem az értékvesztés összegét kell szerepeltetni majd. A vállalkozás kötelezettségeire természetesen a jövőben is céltartalékot kell majd képezni. Ezzel együtt a függő és a jövőbeni kötelezettségeket is el kell számolni, így a készfizető kezességre is kötelező lesz a céltartalék.
Január 1-jétől a törvény már nem sorolja fel azokat az eszközöket, amelyekre taxatív módon mindenképpen kötelező a céltartalékképezés. E mérlegtételek részben a vállalkozás számviteli politikájában rögzítendők, azaz a céltartalékok kezelése a mostani gyakorlathoz képest bizonyos mértékig nyitottá válik. Az azonban már most látszik, hogy az eszközoldalon legalább annyi értékvesztés elszámolható majd, mint eddig céltartalékként.
Zárulnak a kiskapuk
A reprezentációs költség elszámolásának szigorításával, személyi jövedelemadóztatásával, és azzal, hogy a társasági adó nem ismeri el ráfordításként, a pénzügyi tárcának az volt a célja, hogy ezt a költségnemet beterelje a bérjövedelmek közé, tovább szűkítve ezzel az adómentes kifizetések kiskapuit. Ennek ellentmondani látszik, hogy a nagy cégek gazdálkodását a racionalitás vezérli, így nem valószínű, hogy e téren a pazarlás jellemezte volna a cégeket. A kisebb vállalkozásoknál elképzelhető, hogy a reprezentációs kiadásokat a dolgozók juttatására használták fel, de ennek megítélése sem egyszerű, mert nehéz meghúzni a határt, hogy mi minősíthető magánfogyasztásnak.
A jövőben sok jogvita forrása lehet, hogy a társasági adó több helyen használja azt a kitételt, hogy az ésszerű költségeket lehet elszámolni, amiből következik, hogy a vállalkozók és az APEH revizorai eltérően értelmezhetik e fogalmat. Főleg egy olyan adóellenőr igazodik el nehezen e tárgyban, aki járatlan egy adott szakma speciális ismereteiben. Ez pedig gyakorta előfordulhat, hiszen nem jellemző, hogy egy adórevizor egyúttal a vizsgálandó cég termékeinek az előállítását vagy szolgáltatási tevékenységét illetően is szakember legyen.
Elmaradt valorizáció
Az adótörvények egyes kedvezményeinek mértékeit csak látszólagosan valorizálták, illetve többet változatlanul hagytak a törvényalkotók. Példa erre, hogy a céges autó elszámolása esetében évek óta változatlan a 6 millió forintos felső határ. Hasonlóan a legfeljebb 500 forintos, kis értékű ajándékok értékhatára is esztendők óta változatlan, és 2001-2002-ben sem növekszik. De a személyijövedelemadó-sávok jövő évi 5 százalékos emelése sem teljesíti az infláció mértékével történő emelés feltételét, mivel a gazdaságkutatók egybehangzó véleménye szerint a kormány várakozásaival (5-7) ellentétben jövőre 8,5 százalékos pénzromlás várható. A valorizáció mértékének kialakítása azonban általában politikai alku kérdése, és nem mindig tükrözi a reálgazdasági folyamatokat.
Alföldi Csaba úgy látja, a gazdálkodókat érintő törvénymódosítások között nincsenek olyan kritikus pontok, amelyek jelentős kihatással lennének a gazdasági életre, vagy a külföldi működő tőke esetleges kivonását eredményezhetnék. A szakértő szerint eljött az ideje annak, hogy a vállalkozások számára tervezhetőbbé váljék a jövő. E tekintetben üdvözlendők a két évre kialakított adótörvények, bár tény: ha gondok jelentkeznek, akkor a beavatkozás esélye kisebb. Olyan adótrükköt, amely a törvényes kereteken belül takarít meg pénzt a cégeknek, nem lát sem az adó-, sem pedig a társadalombiztosítási törvényekben.
Aggályos kötelezettségek
Az adózással kapcsolatos új törvényi rendelkezések egyik fő célja az idén is a költségvetés bevételeinek növelése, ám világosan érzékelhető törekvés az Európai Unió normáihoz való igazodás – jelentette ki Erdős Gabriella, a PricewaterhouseCoopers (PwC) adóosztályának üzlettársa. Az év végi-év eleji időszak mind a tanácsadók, mind pedig a gazdálkodók számára az intellektuális kihívások ideje, amikor – az új változások fényében – újra végig kell gondolni az üzleti stratégiát.
A kihívás óriási, mivel a változásokról szóló törvénynek 270 paragrafusa és 21 melléklete van, s ezek mindegyike több törvényi helyet is érinthet. A tanácsadó cég értékelése szerint a vállalkozásokat az a változás érinti a legérzékenyebben, hogy 2001-től az üzleti reprezentáció minden esetben természetbeni juttatásnak számít. A változás eséllyel pályázhat a legnehezebben nyilvántartható kötelezettség címére is, mivel az szja 44 százalékán kívül 11 százalék egészségügyi hozzájárulást is meg kell fizetni, kivéve ha a reprezentáció alanya külföldi. Emellett 3 százalék munkaadói járulék is terheli a "repit", ez alól kivétel, ha az illető nem munkavállaló. Így a reprezentáció teljes adókötelezettsége 44-58 százalék között alakul: állampolgárság, illetve a munkaviszony függvényében.
A legnagyobb mértékben a forrásadóval kapcsolatos szabályok változtak, ez érinti a legtöbb külföldi befektetőt. Jelentősen bővült az osztalék- és a forrásadó-köteles kamat fogalma is, és újdonság, hogy a rejtett osztalék fogalma beépült a jogszabályba. Ugyancsak változás, hogy könnyebbek lettek a haszonhúzói státus igazolásával kapcsolatos kötelezettségek, amelyet egyébként érdemben eddig nem lehetett teljesíteni. A jogszabályalkotók rugalmasságát mutatja, hogy a változást már a 2000. évre is alkalmazni lehet.
Erdős Gabriella diszkriminatívnak minősíti a számviteli törvény azon rendelkezését, amely szerint csak a külföldi anyavállalat konszolidálásba bevont leányvállalata választhat január 1-je helyett más, májusi, illetve júniusi évkezdést, egy magyar tulajdonos hasonló esetben nem módosíthatja az üzleti év mérleg szerinti kezdetét.
Üzleti időszámítás
Mivel csak a külföldi érdekeltségek egy része élhet azzal a lehetőséggel, hogy az anyacégéhez igazítja a mérlegfordulónapot, az adóhatóság nem számít arra, hogy több ezer vállalkozás döntene az új szabályozás mellett A Pénzügyminisztérium szerint potenciálisan is csak legfeljebb 200 céget érinthet az új lehetőség, s közülük is kevesen élnek azonnal vele. A szabályozás szerint ugyanis a törtév – például május elsejei áttérés esetén a január elejétől április végéig terjedő időszak – egy adóévnek minősül. Az esetleges adókedvezmény igénybevétele miatt ez a cégek számára kifejezetten kedvezőtlen, hiszen az áttérés évében a néhány hónapos törtév eredménye után nincs lehetőségük annyi adókedvezményt igénybe venni, mint a 12 hónapos teljes üzleti év után. A pénzügyi tárca adószakértői így tehát azzal számoltak, hogy amíg adókedvezménnyel rendelkeznek a nemzetközi cégek magyar "leányai" – s ez néhány évig még így lesz -, addig nem éri meg számukra az átállás.
A szabályozásnak éppen ez a gyenge pontja. Mert miközben az uniós regulákkal összhangban lehetővé válik a naptári évtől eltérő üzleti év megválasztása, addig azáltal, hogy a néhány hónapos átmeneti időszak is egy adóévnek minősül, lényegében a cégek többsége számára értelmetlen a december 31-étől eltérő mérlegfordulónap megválasztása.
A veszteségelhatárolás szempontjából ugyancsak kedvezőtlen, hogy a néhány hónapos átmeneti időszak is egy adóévnek minősül. Nyilvánvaló ugyanis: a rövid törtév alatt, a korábbi években keletkezett, elhatárolt veszteségből kevesebb számolható el, mint 12 hónap alatt. A szabályozás ugyanis úgy szól, hogy a nem újonnan alakult vállalkozásoknál a korábbi években keletkezett veszteség 5 évig határolható el.
Az újfajta számviteli szabályozás adózási konzekvenciáit az adótörvények módosítását tartalmazó jogszabály rögzíti. Ezek szerint az adózóknak az APEH-nek a változás esztendejét megelőző naptári év augusztusának közepéig kell bejelenteniük az új mérlegfordulónapot. Amennyiben tehát egy gazdasági társaság 2002 júliusában kívánja kezdeni az üzleti évet, annak 2001. augusztus 15-ig erről értesítenie kell az adóhatóságot. Azok a cégek viszont, amelyek már az idén váltanának, 2000 végéig jelenthették be választásukat. A határidő egyébként nem jogvesztő, így például áprilisban is lehet közölni, hogy júliustól új üzleti évre tér át valamely társaság, de ez 100-200 ezer forintos mulasztási bírság kiszabásával járhat.
Adómegállapítás
A megszokottól eltérő adóévet alkalmazó cégek adómegállapítási és -bevallási szabályait úgy alakították ki, hogy a számviteli rendszer mellett a cégeknek csak valóban indokolt esetben kelljen külön adónyilvántartásokat is vezetni. Ezért aztán az adóév az üzleti évvel egyezik meg minden olyan adónemnél, amelynél az adómegállapítás valamely számviteli előíráson alapul. Így nemcsak a társasági adónál, hanem bizonyos helyi adóknál – például az iparűzésinél – is alkalmazni kell a naptári évtől eltérő üzleti évet.
A vállalkozások helyzetét megnehezítené, ha az üzleti év közben a helyi önkormányzat emelné vagy csökkentené az iparűzési adót. Ugyanakkor más adónemek – áfa, jövedéki adó – a naptári év elején történő változása nem okozhat problémákat, mivel a nemzetközi szabályozásban is ez a gyakorlat.
Az adószakértők sokáig azért is ellenezték a naptári évtől eltérő üzleti évet, mert úgy vélték, az első évben ez bevételkiesést okoz a központi költségvetésnek, illetve az önkormányzatoknak. Ennek oka pedig az, hogy bár év közben fizetnek adóelőleget a cégek, de amelyek 2001. május elsején kezdik meg az új üzleti évüket, azoknak nem 2001. december 20-áig, hanem 2002. április 20-áig kell eleget tenniük társaságiadó-, valamint iparűzésiadó-feltöltési kötelezettségüknek. Az is igaz ugyanakkor, hogy e társaságoknak az első négy hónap eredménye után, már 2001. szeptember végéig be kell fizetniük az adót. Ez azért érintheti érzékenyen a társasági-, valamint a helyi iparűzésiadó-bevételeket, mert e tételek 40-50 százaléka általában decemberben folyik be. A bevételek csúszása azonban csak 2001-ben jelentkezik, a következő évben pedig ez az összeg már előre kiszámítható időben érkezik.
A PwC szakértője alapvetően kedvezőnek tartja, hogy a munkáltatók által fizetendő társadalombiztosítási járulékok 2 százalékponttal csökkentek, bár emlékeztetnek arra, hogy az ígéret 3 százalékpont volt. Az egészségügyi járulékplafon eltörlésével együtt azonban a változás a magasabb jövedelmű magánszemélyeknek már nettó keresetcsökkenést jelent – hívják fel a figyelmet.
A legkisebb módosítás az áfatörvényben volt. Ebben egyebek között meghatározták a koncessziós díjak adókötelezettség-keletkezési időpontját. Változás továbbá, hogy az alanyi adómentes adóalanyoknak az elkövetkezőkben az importszolgáltatások után – ha a teljesítés belföldön történik – fel kell számítani az áfát.
Változás továbbá, hogy a kapcsolt vállalkozások fogalma jelentősen leegyszerűsödött és szűkült, melynek eredményeképpen ezután számos vállalkozás nem minősül kapcsoltnak a társasági adó szempontjából, s vélhetően az ellenőrzés jóval hatékonyabbá válhat. Az adótörvények módosítása a vámtörvény és a számviteli törvény nyári korrekciója után újabb mérföldkő a változások sorában. Várható azonban, hogy az elkövetkezőkben sor kerül a gazdasági társaságokról szóló törvény és a devizatörvény módosítására, amelyek szintén alapvetően megváltoztatják a gazdálkodás jogi környezetét.
Vándorló jövedelmek
Az adótörvények változását nem lehet egyértelműen minősíteni – fogalmazott Répássy Csaba, az Ernst and Young Rt. adóigazgatója. Kétségtelenül vannak olyan elemek, amelyek kedvezőek, de olyanok is, melyek az adóalanyokat, vagy azok egy részét kedvezőtlenül érintik.
A személyi jövedelemadó tekintetében – bár a munkaadókat közvetlenül nem érinti – kedvező, hogy az adótábla sávjait szélesítették, és 2002-ben is tovább emelkednek a sávok. Ez az első jele annak, hogy a jövőben talán számítani lehet a folyamatos valorizációra, illetve az adóterhek csökkenésére. A családi kedvezmények bővülése ugyancsak pozitív, más kérdés azonban, hogy teljesen kihasználni csak a komoly jövedelemmel rendelkezők tudják.
A reprezentációs költségek, üzleti ajándékok természetbeni juttatásként történő megadóztatása azonban a munkáltatókat közvetlenül és a leginkább hátrányosan érinti. Ez 44 plusz 11 százalékos adóterhet jelent. Mivel a 11 százalékos egészségügyi hozzájárulás a külföldiekre általában nem terjed ki, kérdés, miként kell, illetve lehet bizonyítani, hogy ki volt a külföldi a résztvevők közül. Tovább bonyolítja a problémát, hogy vannak olyan külföldiek, akik után mégis le kell róni a fizetési kötelezettséget. Vélhetően e szabályok sok fejfájást okoznak majd mindenkinek.
Értékpapírok elszámolása
Bár a magánszemélyeket érinti, mégis komoly érvágás lehet, hogy a jövőben a tőkeszámlán nyilvántartott értékpapírok árfolyamnyeresége után is adózni kell. Ezzel kapcsolatban két probléma is felmerül. Egyfelől a tőzsde jelenlegi helyzetét tekintve ezt a lépést nem most kellett volna bevezetni, a megtakarítások egy része ugyanis így – feltehetően – átáramlik olyan befektetésekbe, amelyek adómentesek, mint például a bankbetétek. Ugyanakkor érthetetlen, hogy a befektetési jegyek továbbra is adómentesek maradnak, amely indokolatlan megkülönböztetés.
A társasági adó változásai is hasonló képet mutatnak. Közöttük vannak előnyösek, de vannak hátrányosak is. A legtöbb változtatást az új számviteli törvénnyel való összhang megteremtése indokolja. A jogalkotó szándéka szerint, ahol a számviteli törvény a korábbinál esetleg liberálisabb lett, annak hatását ellensúlyozni kellett az adótörvényben az adóalap csökkentése nélkül.
Répássy Csaba a pozitív változások közé sorolja, hogy a befektetések, értékpapírok és készletek értékvesztése érvényesíthető az adóalapban és a térítés nélkül átvett eszköz könyv szerinti értéke is csökkenti az adóalapot. Kedvező továbbá – elsősorban a külföldi tulajdonban lévő cégek számára -, hogy 2001-től a nem adóalanytól kapott támogatás, juttatás, valamint fejlesztési hozzájárulás is adómentes. A kutatási-fejlesztési költségek 100 százaléka csökkenti az adóalapot, amely üdvözölhető, mert remélhetőleg serkenteni fogja e tevékenységet. Kérdés azonban, hogy e tevékenység költségeként – a gyakorlatban – mit fog majd az adóhatóság elismerni.
Oda kell figyelni arra az új szabályra is, hogy a kapcsolt vállalkozásoknak fizetett kamat vagy jogdíj azon része, amely meghaladja a szokásos piaci szintet, osztaléknak minősül – és ha külföldre fizetik -, az után adózni kell majd. Ez gyakorlatilag kétszeres adóztatást is jelenthet, mert ezzel a társaságiadó-alapot is növelni kell. A kapcsolt vállalkozások definíciója ugyanakkor pontosabb lett, és ez kedvező változás.
További szigorítás az úgynevezett alultőkésítési szabályok változása. Az arányszám 3:1 lesz – a jelenlegi 4:1 helyett -, és a pénzügyi szervezetektől felvett hitelek, kölcsönök kivételével minden hitelre, így a zárt körben kibocsátott kötvényekre is alkalmazni kell.
A kis- és középvállalkozások részére új adókedvezmények lépnek életbe a beruházási hitelek kamataihoz kapcsolódóan. Érdemes tanulmányozni, mert sok vállalkozást érinthet. Hasznos lehet a törvények részletes áttekintése, mert számos fontos szabály van elrejtve a részletekben. Ha nagyobb horderejű döntést kíván hozni a vállalkozás, érdemes akár adótanácsadó véleményét is kikérni.
A minimálbér hatásai
Vadász Iván, a Magyar Adótanácsadók Országos Egyesületének (MAOE) alelnöke szerint – bár az ez évi adó- és társadalombiztosítási szabályokat nem, de – a foglalkoztatást mindenképpen érinti a minimálbér-emelés. E döntésre – valószínűsíthetően – a munkaadók különféleképpen fognak reagálni. Elképzelhető a teljesítménybér újbóli bevezetése, s az sem kizárt, hogy aki a megszabott követelményeknek nem felel meg, annak a munkáltató jogszerűen nem fizeti majd ki a 40 000 forintos havi bruttó járandóságot. A munkaadók másik reakciója az osztott munkaidő újbóli, széles körű elterjedése lehet. Elsősorban a kisvállalkozásoknál találhatják meg annak a módját, hogy még heti 36 órába se foglalkoztassák alkalmazottaikat.
Probléma továbbá, hogy – bár január 1-jétől már alkalmazni kell az új szabályokat – az adó- és társadalombiztosítási törvények egységes szerkezetű kiadása késett, ezért karácsony előtt még nem lehettek teljesen képben sem a munkavállalók, sem a könyvelők, sem pedig az adótanácsadók. Ennél súlyosabb gond azonban, hogy nyoma sem látszik annak, hogy csökkenne az adminisztrációs teher.
Számviteli nyíltság
A MAOE alelnöke érthetetlennek és feleslegesnek tartja a számviteli törvényben végrehajtott módosításokat, amit sokadik éve a kormányzat az európai uniós jogharmonizációval indokol. Véleménye szerint a számviteli törvény mostani változtatása még több adminisztrációt igényel a vállalkozásoktól. Ezáltal emelkednek a könyvelési költségek, illetve a könyvelők is magasabb díjakkal dolgoznak majd. Mivel azonban a vállalkozók egy bizonyos havi összeghatár felett már nem hajlandók többletköltségeket vállalni, így díjaikban a könyvelők sem tudják majd érvényesíteni a többletmunkát. Egy könyvelői óra ugyanis – reálisan – nem lehet kevesebb bruttó 3000 forintnál, ezt az összeget azonban mégsem számíthatják fel, mert esetleg elveszíthetik ügyfeleiket.
Mindez nyomot hagy a könyvelés színvonalán. Bár a könyvelőknek – a változások követésével – karban kellene tartaniuk tudásukat, erre nincs elegendő idejük. Emellett a jogszabályok eltérő értelmezhetősége miatt teljes bizonytalanság tapasztalható körükben, ugyanis nem tudhatják, hogy jól, vagy rosszul alkalmaztak-e egy jogszabályt, helyesen értelmezték-e. Mindezek miatt – általánosságban – a könyvelők tudása alacsony színvonalú, és nem tudják érvényesíteni azt a díjazást sem, amellyel biztosíthatnák szakmai fejlődésüket. A helyzeten csak ronthat a számviteli törvény által megkövetelt adminisztrációs terhek növekedése. Persze előfordulhat az is, hogy a vállalkozások jelentős része – védekezésképpen – az új előírásokat nem fogja végrehajtani.
Vadász Iván példaként említette, hogy a számviteli törvény a kettős könyvvitelre kötelezett cégek közül a saját pénzzel gazdálkodó családi vállalkozásoktól is – teljesen feleslegesen – olyan számviteli nyíltságot, átláthatóságot és részletességet követel meg, amely csak a mások pénzével is gazdálkodóktól (részvénytársaságoktól) lenne indokolt. A kettős könyvvitelt vezető társas vállalkozásoknak pedig 96 százaléka ilyen kis családi gazdálkodás. A MAOE indokolatlannak tartja továbbá a kettős könyvvitelű mérlegekhez csatolandó kiegészítő mellékleteket, amelyekben meg kell magyarázni a mérlegsorokat.
Indokolatlanul növeli a papírmunkát az az új rendelkezés is, amely arra kötelezi a vállalkozókat és a könyvelőket, hogy minden bizonylatra rávezessék az elkönyvelés napjának dátumát. Figyelmet érdemel továbbá, hogy a számviteli és az általánosforgalmiadó-törvény eltérően értelmezi a külföldi pénznemben kiállított számla forintárfolyamának meghatározását. A szakértő emlékeztetett arra, hogy a devizában kiállított számlát forintban kell könyvelni. Az áfatörvény ugyanis a vállalkozó saját pénzintézete szerint meghatározott vételi forintárfolyamot veszi alapul, míg a számviteli törvény ettől eltérően, az eladási és a vételi árfolyam átlagával számol. A számvitelnek azonban precíznek kell lennie, ott még néhány forint eltérés sem megengedett. Ezzel összefüggésben még azt sem tudni, hogy e problémát miként fogják kezelni a számítógépes könyvelési programok, amelyek frissítései szintén nem készültek el december közepéig.
A MAOE alelnöke zavarosnak és jogvitákra alkalmat adónak tartja, hogy a számviteli törvény rendre használja a piaci érték fogalmát. Ez azért aggályos, mert amíg egy terméket nem adnak el, addig nem lehet megmondani annak értékét. Ki merné megbecsülni, hogy egy raktáron lévő áru egy-két év múlva mennyiért kel el? Egy számítógép megvásárlásakor például – a technika mai gyors fejlődése mellett – nemigen lehet megbecsülni, hogy a vállalkozás hány évig fogja használni, és majd három-öt év múlva mennyi lesz a piaci értéke.
Elkésett számlák
Problémát okozhat az áfatörvény szintén új rendelkezése, amely az elkésett számlák ügyét kívánja rendezni. Eszerint, ha például egy 2000. december 30-án kiállított számlát a vállalkozás csak 2001 januárjában kap meg, akkor azt januári dátummal kell a jövőben elkönyvelnie. Ha azonban az illető vállalkozó éves áfabevalló, úgy csak a 2002. február 15-i bevallásában szükséges feltüntetnie, ha pedig visszaigénylő, akkor pénzéhez csak több mint egy év múlva juthat hozzá.
Ugyanez érvényes a havi, illetve negyedéves bevallókra is, azzal a különbséggel, hogy a késedelem egy hónapot, illetve egy negyedévet tehet ki. Mindez a levonási jog eltolódását eredményezte, noha a jogalkotó szándéka természetesen nem ez volt. Emellett a törvény előírja, hogy az átvevőnek igazolni kell a számlán a kézhezvétel dátumát. Ez pedig újabb jogviták forrása lehet az adóalany és az adóhatóság között.
A vállalkozások adminisztrációs terheit az is növeli, hogy a számviteli törvény előírja, hogy a számla csak akkor hiteles, ha azt a kibocsátója aláírja. A probléma akkor keletkezik, ha a számla kiállítója elfelejt szignálni, mert ez esetben az aláírást pótolni kell. Ha pedig a számla fogadója ezt elmulasztja, úgy az adóellenőröknek várhatóan ennek vizsgálata lesz az egyik kedvenc "témája".
