Foglalkoztatáspolitika: újra egy helyen

A munkaerő-piaci szervezet új irányítói a jövőben hatékonyabb együttműködést kívánnak kialakítani az országos munkaadói szervezetekkel. Fel kívánják térképezni a gazdálkodók munkaerőigényét, s ennek megfelelően alakítani a különböző foglalkoztatáspolitikai programokat, annak érdekében, hogy emelkedhessen a foglalkoztatottak száma. A minisztériumok közötti feladatátcsoportosítás nem ért véget azzal, hogy a foglalkoztatáspolitika átkerült a Szociális és Családügyi Minisztériumtól a Gazdasági Minisztériumhoz: a jövő évtől alapvetően megváltozik a munkaerő-piaci szervezet irányítása is. A megyei helyett a regionális irányítás válik hangsúlyossá.

Főcsoportfőnökséget hoztak létre

A kormány májusi döntésének megfelelően június végére kialakult, milyen formában veszi át a Gazdasági Minisztérium (GM) a foglalkoztatáspolitikai szakterületeket a Szociális és Családügyi Minisztériumtól.

A kormány június 28-án határozott a minisztériumok közötti munkamegosztásról. Ennek értelmében július 1-jétől a gazdasági miniszter feladatai közé tartoznak a foglalkoztatáspolitika stratégiájának kialakítása, a munkaerő-piaci szervezet irányítása, a Munkaerő-piaci Alap feletti rendelkezési jog, illetve a jogi szabályozási feladatok – ismertette Nagy Róza, a GM közigazgatási államtitkára.

Közvetlenül a közigazgatási államtitkár felügyelete alatt egy foglalkoztatáspolitikai főcsoportfőnökséget létesítettek. A főcsoportfőnökséghez három főosztály tartozik. Így a foglalkoztatásstratégiai, a Munkaerő-piaci Alap tervezésével, controllingjával, valamint a nemzetközi foglalkoztatási kapcsolatokkal foglalkozó főosztály, illetve idetartozik a Munkaerő-piaci Alap Irányító Testületének titkársága is. A főcsoportfőnökség feladata lesz a kormány foglalkoztatáspolitikai koncepciójának kialakítása, a stratégiai tervezés, a foglalkoztatási előrejelzések rendszerének megszervezése.

A főcsoportfőnökség egyelőre a stratégiai munkán kívül az operatív napi teendőket is elvégzi. A jövő év elejétől viszont már tehermentesíti ettől a feladattól a létrehozandó országos hatáskörű Foglalkoztatási Hivatal. Az intézményt az OMKMK bázisán szervezik meg, s ide telepítik a Munkaerő-piaci Alap működtetésének gyakorlati feladatait, az országos munkaügyi hálózat operatív irányítását, felügyeletét.

Az uniós elvárásoknak megfelelően a munkaügyi hálózatot is régiónként szervezik meg. Ennek alapján hét regionális foglalkoztatási hivatalt hoznak létre. A megyei munkaügyi központok és a hozzájuk tartozó kirendeltségek év végéig a jelenlegi formában tevékenykednek, de ősszel már megkezdődik az átszervezés. Akkor döntenek arról, hogy milyen módon vegyenek részt a regionális foglalkoztatási hivatalok munkájában a jelenlegi munkaügyi központok és a kirendeltségek.

A GM-hez már korábban is tartozott foglalkoztatáspolitikai szakterület. Helyettes államtitkári vezetéssel az itt tevékenykedő szakemberek azon dolgoztak, hogy összehangolják a gazdaság és a foglalkoztatásfejlesztés lehetőségeit. Idetartoztak a bérpolitikai, az érdekegyeztetési ügyek, és a kormány éves foglalkoztatáspolitikai irányelveit, valamint a középtávú foglalkoztatásfejlesztési koncepciót is itt dolgozták ki. E részleghez tartozik ezentúl a kollektív szerződések regisztrációja, követése, a munkaügyi közvetítői és döntőbírói szolgálat, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel (ILO) összefüggő feladatkör.

A Szociális és Családügyi Minisztériumból a foglalkoztatásjoggal foglalkozó szakemberek a GM Jogi Főosztályára kerülnek. Ugyanakkor az új munkaügyi jogszabályok előkészítésével, az uniós csatlakozással összefüggő munkajogi jogharmonizációs kérdésekkel a közvetlenül a GM közigazgatási államtitkárához tartozó külön egység foglalkozik majd.

A Munkaerő-piaci Alap rehabilitációs alaprészének felügyelete továbbra is a Szociális és Családügyi Minisztériumban marad, s idetartoznak majd az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség, illetve a felügyeletek. A Munkaerő-piaci Alap szakképzési alaprészével az oktatási tárca foglalkozik majd, s ide kerül a regionális átképző központok felügyelete is.

Sok a megoldásra váró feladat

Az elmúlt két évben a vállalkozók által igénybe vehető központi támogatások, programok, foglalkoztatáspolitikai eszközök három minisztérium kezelésében voltak, így a korábbiakhoz képest bonyolultabbá vált azok elérése. Antalffy Gábor, a Kisosz ügyvezető elnöke szerint a foglalkoztatáspolitika újbóli átszervezése csak abban az esetben jelenthet előrelépést a vállalkozók számára, ha az egységes irányítást eredményez. A Munkaügyi Minisztérium, s ezzel a foglalkoztatási területek szétdarabolása alapvetően elhibázott volt, az egy tárcán belüli megoldás lett volna továbbra is helyes út. Ezt igazolja, hogy a kormány foglalkoztatási akciótervének végrehajtásához is elengedhetetlen az egységes irányítás. A Kisosz számára lényegében mindegy, hogy az hol valósul meg, a lényeg a kapcsolódó területek komplex kezelése.

Az ügyvezető elnök hozzátette, hogy a Gazdasági Minisztériummal kifejezetten jók a munkakapcsolataik, ezért örömmel vennék, ha a Kisosz tagjait érintő kérdések mindegyike e tárca kezelésébe kerülne. Ugyanakkor az eddig megismert elképzelések alapján nem feltételezhető, hogy a GM a jövőben ilyen komplex hatáskörrel rendelkezne. Félő, hogy az átszervezések közben elsikkad a lényeg.

A Kisosz körébe tartozó vállalkozókat a foglalkoztatáspolitika eszköztárából leginkább négy kérdéskör érinti. Elsőként azok támogatási lehetőségei, akik munkanélküliség helyett a vállalkozóvá válást választják. Ugyancsak fontos számukra, hogy a többletfoglalkoztatást vállaló kis- és középvállalkozók mi módon juthatnak többletforrásokhoz. A vállalkozók szakképzése, továbbképzése – vagyis a termékek, szolgáltatások, az üzletvitel minőségének javítása – is központi kérdés a Kisosz számára. Végül, de nem utolsósorban, tudniuk kell azt is: hogyan kerülhet vissza az ellátórendszerbe az a vállalkozó, aki végül mégsem bírja a versenyt.

A Kisosz ügyvezető elnöke szerint ez a négy téma mindenképpen egységes, komplex kezelést igényel, amihez viszont elengedhetetlen az egységes irányítás.

A két év bebizonyította: tévedés volt

Már a jelenlegi kormányzati struktúra létrehozásakor is kifogásolták, hogy a munkaügyi kérdéseknek nincs igazi gazdája, felelős minisztériuma – hangsúlyozta Sáling József, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének elnöke. – A kialakított rendszer s az elmúlt két év gyakorlata azt sugallja, mintha az államnak nem is lennének feladatai ezen a területen. Vagy ha mégis – mint a munkanélküliek esetében -, akkor ezt átpasszolja az önkormányzatoknak.

Ma már egyértelmű, hogy az elmúlt két év alapvető tévedés volt ebben a vonatkozásban. Miután a munka a megélhetés alapvető forrása, ezért arra kell törekedni, hogy mindenki helyet találjon a munka világában, és tisztes jövedelemre tehessen szert. Az ezt elősegítő, a főbb irányokat kijelölő foglalkoztatási stratégia, illetve a nemzeti akcióterv azonban késve, 2000 nyarára készült el. Ezeknek erre az évre már semmilyen hatásuk sem lesz – jegyezte meg Sáling József.

Az európai bérek eléréséhez, a foglalkoztatottak biztonságának növeléséhez, a munkaügyi kapcsolatok rendezéséhez a szakszervezeteknek elemi érdeke fűződik. A munka világát a káosz és a dolgozók kiszolgáltatottsága jellemzi. Kiürült az országos érdekegyeztetés, folyamatos a szakszervezetek visszaszorítása, kirekesztése.

A munkaügyi törvényesség egyre gyengül, a munkáltatókat az uniós normáktól történő eltávolodás jellemzi. A munkaszerződések gyenge, nemegyszer törvénysértő tartalma, a folyamatosan növekvő munkaidő, a túlmunka ellentételezésének gyakori elmulasztása, a zsebből fizetés térhódítása egyre megalázóbb helyzetbe hozza a munkavállalókat. Ehhez járul az egyes multinacionális cégeknél tapasztalható antihumánus bánásmód, a hazai viszonyokat figyelmen kívül hagyó módszerek, a szakszervezet-ellenes gyakorlat.

A szakszervezeti vezető szerint az uniós csatlakozást veszélyeztetheti, ha nem sikerül sürgősen rendet tenni a munka világában. Mindez megkövetelte volna, hogy a két év tanulságai alapján legalább most önálló munkaügyi irányítási rendszer jöjjön létre.

Bizonyos mértékig már az is előrelépés lehet, hogy a munkaügy a GM-hez kerül, s annak ismét egy gazdája lesz. A képet árnyalja, hogy ha még önálló államtitkárságra sem "érdemes" ez a terület, akkor könnyen háttérbe szorul e tárcánál a megannyi más feladat mögött. Végül is, ha nem jöhetett létre önálló tárca, a munkaügyi igazgatást megerősítve akár a szociálpolitikával együtt a Szociális és Családügyi Minisztériumnál is maradhatott volna ez a szakterület. Az intézkedések felemásságát jelzi, hogy a munkaügyi ellenőrzés az SZCSM-nél marad, holott minden mást elvéve már nem várható, hogy a főfelügyelőség hatékonysága ezáltal javulhat.