A kormány megkezdte A Munka Törvénykönyvének módosítását. Bár a végső változat csak 2001-re készül el, a Szociális és Családügyi Minisztérium addig is számos helyen változtatni kíván a szabályokon. Kérdés persze, hogy ebből mi valósulhat meg rövid és hosszú távon, hiszen a szabályok változásához a kormányzatnak célszerű megszereznie a szociális partnerek támogatását.
A tervezett módosítások a hírek szerint egyelőre mindenekelőtt a felmondást, a munkaviszony megszűnését, illetve a leltárfelelősség kérdéskörét érintik. A törvénytervezet szövegét a kormány az Érdekegyeztető Tanács (ÉT) elé viszi. Az eddig napvilágra került javaslatokkal kapcsolatban fejtették ki véleményüket a munkaadói oldal képviselői.
Háromnapos betegszabadság
Az OKISZ Magyar Iparszövetség testületi ülésein a betegszabadsággal kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy nem szerencsés az a rendelkezés, amely szerint a dolgozó esetleges betegsége első három napját nem köteles orvossal igazoltatni – tudtuk meg Szabó István főigazgatótól. A gyakorlatban ez ahhoz vezetett, hogy a munkavállalók a három napot mintegy fizetett szabadságként értelmezték, s a legváratlanabb pillanatokban használták fel például rendes nyári szabadságuk meghosszabbítására. A munkaadók szerint egészségügyi szempontból is teljesen indokolatlan, hogy valaki csak a betegsége 4. napjától minősüljön hivatalosan is betegnek.
A felmondási idővel kapcsolatos 30 napos védettséggel kapcsolatban – amely a gyesen levő, illetve a közeli hozzátartozót ápoló személyeket illeti – a szövetség azt a véleményt képviseli, hogy az éppen a kis- és középvállalkozói szektor, vagyis a szövetség tagvállalatai számára a leghátrányosabb. Ezek a cégek ugyanis főként a könnyűiparban tevékenykednek, s így alkalmazottaik túlnyomó többsége nő. A munkaadók úgy vélik, a kormányzat szociális problémát varr a nyakukba a tervezett törvénymódosítással. Javasolják, hogy a kormány ezt a kérdést a valódi helyén, vagyis a szociális szférában rendezze.
A rendkívüli felmondás módján szintén változtatni szeretne a szövetség. A jelenlegi törvény szerint a munkavállalónak a felmondási szándékát elegendő 3 nappal előbb bejelentenie. A rövid határidőn túl ezzel a gyakorlattal az is a probléma, hogy nem tudni, kivel kell mindezt közölnie! A közvetlen felettesével? A munkáltatójával? De ki minősül munkáltatónak? A tervezett törvénymódosításba a pontos definíciót is szükséges lenne meghatározni. A szövetség véleménye szerint a 3 napos határidő 8 napra bővítésével már elfogadható lenne a rendkívüli felmondás szabályozása.
Az ideiglenes elbocsátás
A törvényben szükséges lenne meghatározni, hogy azokon a munkahelyeken, amelyeken nem működik szakszervezet, s így nem köthető kollektív szerződés, milyen megállapodásra lépjenek egymással a munkavállalók és a munkáltatók. A szövetség szerint a kétoldalú megállapodásban szerepeltetni kellene többek között az adott vállalatnál érvényes munkaidőt és a túlmunka pontos feltételeit. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázásával ugyanis elejét lehetne venni a későbbi munkaügyi vitáknak, s ugyanakkor az esetleges rendkívüli megrendelések teljesítése sem kerülne veszélybe.
A leltárfelelősség kérdését – bár ez főként a kereskedőket érinti, így nem tartozik szorosan az OKISZ hatáskörébe – a szervezet mindenképpen a törvény keretében javasolja rendezni. Ennek módjaként a rendszeres ellenőrzéseket és az anyagi felelősség pontos meghatározását tartja elfogadhatónak. Mint a főigazgató kifejtette, egy évvel ezelőtt már elkészült a munkaadói oldal javaslata ebben a témában, de a parlament mind ez ideig nem foglalkozott vele...
Az MGYOSZ további módosításokat javasol a munkaidővel kapcsolatos rendelkezésekhez. A törvényes munkaidőkeret tartamát például 1 évre növelné, miközben a munkaidő-beosztás közlésére vonatkozó határidőt lerövidítené. A pihenőnapok kiadására vonatkozó szabályokat szintén felülvizsgálná, akár a kollektív szerződésekre is kiterjesztve. A munkaviszonynyal, illetve annak szüneteltetésével/megszüntetésével kapcsolatban rögzítené a szervezet, hogy munkavégzés hiányában nem is jár szabadság a munkavállalóknak. Az igénybe vehető szabadság kiadásának engedélyezését pedig a jelenlegi 15 helyett legalább 30 napos határidőhöz kötné. További szigorításként a munkaadók differenciált szabályozást vezetnének be arra nézve, hogy hány nap szabadságot engedélyeznek a dolgozóknak.
A munkaadók véleménye szerint szükséges lenne olyan rendszer kidolgozása, amely lehetővé teszi az ideiglenes elbocsátás vagy a munkaviszony szüneteltetésének bevezetését, kombinálva a munkanélküli-ellátás rendszerével. Így például megengedhetőnek tartanák az olyan egyoldalú munkaszerződés-módosítást is, amely garantálja a 3 hónapon belüli újbóli foglalkoztatást.
A Munka Törvénykönyvét indokolt lenne értelmező rendelkezésekkel is kiegészíteni – foglalt állást a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége, a KISOSZ.
A munkáltatók kiszolgáltatottsága
A szövetség egyébként nagyrészt egyetért a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) javaslataival. Mint dr. Pasi Csilla, a KISOSZ jogi főmunkatársa kifejtette: olyan fogalmakat kell meghatározni az értelmező részben, amelyekkel kapcsolatban a gyakorlatban bizonytalanságok érzékelhetők. Ilyen például a jogviszony szünetelése, a munkarendre vonatkozó megállapítások (folytonos, illetve folyamatos munkarend, idényjellegű munka, kiküldetés), valamint a munka díjazásával kapcsolatos fogalmak, mint például a garantált bér. Szintén pontosítani javasolják a reprezentativitás fogalmát a kollektív szerződések hatályának kiterjesztésével kapcsolatban.
A KISOSZ véleménye szerint csak jelentős és meghatározó szervezetek által kötött kollektív szerződés (ágazati kollektív szerződés) hatályának kiterjesztése lenne indokolt. Ezenkívül a szövetség a tervezettnél több diszpozitív, vagyis úgynevezett megengedő szabályt szeretne látni a törvényben, amelyektől a munkaadók, illetve a munkavállalók a kollektív szerződésben vagy a munkaszerződésben eltérhetnek.
A szövetség szeretné emellett, ha a törvény egyértelműen rendelkezne arról, hogy a közlési időpont a postára adás ideje, nem pedig a kézhezvételé legyen. A felmondások esetében például perdöntő lehet ennek a kérdésnek a megoldása. A KISOSZ a munkaviszony létesítése előtt kölcsönös tájékoztatási kötelezettséget írna elő azokban a kérdésekben, amelyek a munkaviszony létesítésére és fenntartására hatással lehetnek. Ezenkívül célszerűnek tartaná olyan munkaügyi nyilvántartás kialakítását, amely az egységes központi társadalombiztosítási nyilvántartási rendszerre épülne. A munkáltatók adatszolgáltatási kötelezettségének ellátását ugyanis jelentősen megkönnyítené, ha a munkaviszony igazolására, a társadalombiztosítási és a munkanélküliek ellátására vonatkozó adatokat egy rendszeren belül közölhetnék. Ugyanakkor a KISOSZ javasolja elhagyni a határozott idő leghosszabb tartamára vonatkozó rendelkezést, s megfontolandónak tartja részletesebb szabályozás kidolgozását arról, milyen esetekben lehet meghosszabbítani a határozott időtartamú jogviszonyt.
Felmondási javaslat
A felmondási tilalmak és korlátozások hatályos szabályainak megváltoztatására tett minisztériumi javaslatokkal a KISOSZ alapjaiban egyetért. A munkáltatók kiszolgáltatott helyzetének megszüntetése érdekében mindenképpen amellett van, hogy az Országgyűlés helyezze hatályon kívül a keresőképtelenség ideje alatti felmondási tilalomra vonatkozó szabályokat. A nyugdíjkorhatárt elérő munkavállalók munkaviszonyának indoklás nélküli felmondása helyett azonban inkább önálló felmondási indokként fogalmazná meg az öregségi nyugellátásra való jogosultság megszerzését. A munkavállalók munkaviszonyának felmentési időszak előtti megszüntetését némiképpen szigorítanák viszont azzal, hogy ezt a szabályt akkor lehet alkalmazni, ha a munkavállaló megfelelően átadta a munkakörét, illetve elszámolt a munkáltatójával. A rendkívüli felmondással kapcsolatos objektív jogvesztő határidőt – 3 nap – mindenképpen indokoltnak tartják bővíteni. Ráadásul megfontolandónak vélik, hogy mindez a különböző munkakörökben differenciáltan történjen.
A minimális felmondási határidőnek elfogadják a szociális tárca által javasolt 15 napot. A jogellenes munkaviszony megszüntetése esetén a szövetség átalányjellegű kártérítést tartana elfogadhatónak. Ennek mértéke – függetlenül az okozott kártól – a felmondási időre járó átlagkereset összegével lenne megegyező.
A KISOSZ hatályon kívül helyezné a helyettesítéssel, illetve annak díjazásával kapcsolatos szabályokat. Ezenkívül pontosítaná a további munkaviszony, valamint a munkavégzéssel járó jogviszony létesítésével, engedélyezésével, illetve megtiltásával kapcsolatos szabályokat.
A háromnapos betegszabadság intézményrendszerét – az OKISZ Magyar Iparszövetséghez hasonlóan – idegennek érzi a törvénytől, ezért annak eltörlését javasolja. A szövetség a betegszabadsággal összefüggő kérdések rendezését a társadalombiztosítási előírások között tartaná elfogadhatónak.
Kölcsönös tisztelet
Évtizedes problémát oldhat meg a törvény, amennyiben rendezi az elbocsátással járó kérdéseket – fogalmazott a törvénytervezettel kapcsolatban dr. Szabó István, az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) ügyvezető igazgatója. A jelenlegi rendelkezések ugyanis megakadályozzák, hogy bizonyos munkáltatók a munkavállalóktól megszabaduljanak. Jelentős lépés lenne előre, ha sikerülne elfogadtatni a szociális tárcának azt a javaslatát, amely szerint a dolgozót már a betegállomány letelte utáni első napon el lehetne bocsátani.
A leltárfelelősséggel kapcsolatban az igazgató szintén egyetértett a szociális tárca által kezdeményezett szigorítással. Mint fogalmazott, a munkaadó tulajdonáért a munkavállaló felelősséggel tartozik, s ennek a törvényben is tükröződnie kell.
A rendkívüli felmondással összefüggő szabályok tervezett megváltoztatása/szigorítása szintén a munkaadók nagyobb biztonságát szolgálná. A háromnapos bejelentési kötelezettség 15 napra történő felemelése elfogadhatónak tűnik az IPOSZ számára.
A törvénymódosítás tervezetével tehát első olvasatban munkaadóként egyetért az ügyvezető igazgató. Viszont a szabályozásból semmiképpen sem lehet kihagyni magukat a munkavállalókat – szögezte le. A törvényben összhangba kell hozni mindkét fél érdekeit: olyan jogszabályt kell alkotni, amely védi ugyan a munkaadókat, de nem sérti a munkavállalók érdekeit sem. Erre annál is inkább érdemes ügyelni, mert a munkaadók más oldalról legtöbbször maguk is munkavállalók, tehát bármikor kerülhetnek olyan helyzetbe, amibe máskor másokat hoznak. A törvény megfogalmazásakor semmiképpen sem célszerű olyan helyzetet teremteni, amibe nem szívesen kerülnének maguk a megfogalmazók sem...
Domi Zsuzsa
