A becsület, az emberi méltóság és jó hírnév megsértésével okozott nem vagyoni kár
A becsület, az emberi méltóság és a jó hírnév megsértése a személyhez fűződő jogok egyik legsúlyosabb sérelme. Valójában közöttük súlybeli különbség lehet, de elhatárolásuk nehéz. Az ember munkájának, munkájával kapcsolatos emberi magatartásának az értékelése a személyhez fűződő jogokat érinti, és hátrányos helyzetbe hozhatja az embert munkavállalásában, így személyiségi érdekeinek a kifejtésében. Ezért az ember munkájára, munkájával kapcsolatos magatartására vonatkozó jogszabálysértő minősítés nem csupán a munkajogi szabályokat sérti, hanem a polgári jog által védett személyhez fűződő jogok sérelmét is jelenti, s a polgári jogi személyiségvédelmi eszközök felhasználására is lehetőséget ad.
A bírói gyakorlat elsősorban azt vizsgálja, hogy a sérelmezett magatartás mennyiben járt azzal, hogy az érintett személyről kedvezőtlen értékítélet alakuljon ki. Ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát is őrizni kell, de ez a szabadság nem járhat a becsület vagy a jó hírnév sérelmével. A Fővárosi Bíróság az egyik határozatában kifejtette, hogy a véleménynyilvánítás, az értékelés, a bírálat csak akkor valósít meg jogsértést, ha a vélemény kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, sértő vagy megalázó, illetőleg ha valótlan és sértő tényállítást fejez ki, vagy ellentétes a véleményalkotás elemi szabályaival.
A bírói gyakorlat szerint a kártérítés mértékének meghatározásánál értékelni kell, hogy az okozott sérelem mennyiben hatott ki a sértett személy további életvitelére és életlehetőségeire. A felperes jó hírnevének sérelmét az általános társadalmi megítélés és a szűkebb környezet értékítélete alapján kell vizsgálni. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság több esetben rámutatott arra, hogy a személyiségijog-sértés akkor is megvalósulhat, ha az illető személy tényleges kiközösítése valóságosan nem történt meg. Amint az alább felsorolt esetekből kitűnik, a sértett személyek gyakran lépnek fel olyan igénnyel, amely a bíróság megítélése szerint nem alapos.
Büntetőeljárás a munkavállaló ellen
A munkavállaló a munkáltatójánál raktáros volt. 1992-ben munkaviszonyát fegyelmi elbocsátással megszüntették. A fegyelmi határozat indoka az volt, hogy a munkáltatónál nagy összegű leltárhiány keletkezett, és ezt összefüggésbe hozták a bizonylati fegyelem megsértésével. A munkáltató büntetőfeljelentést is tett, a büntetőeljárást azonban bűncselekmény hiánya miatt megszüntették. A felperes munkaviszonyát a munkaügyi bíróság visszaállította. A tényállást még az is színezte, hogy az önkormányzati ülésen a munkáltatónak az a dolgozója, aki a fegyelmi jogkör gyakorlója volt, azt a kijelentést tette, hogy a bíróság ítéletét elfogultnak találja, "de ezzel még nincs pont a mondat végén. Jogerős ítélet a bizonyítások után születik". A városi televízióban pedig olyan kijelentést tett, hogy a bíróság "meglehetősen munkavállaló-párti".
A felperes 800 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését, mert jó hírnevét, becsületét megsértette, és azóta a felperest bizalmatlanság veszi körül. Végül a bíróság az alperest 300 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. Ítéletében többek között megállapította, hogy az alaptalan fegyelmi eljárás, elbocsátás, az önkormányzati ülésen és a televízióban elhangzott nyilatkozat egyaránt sérti a munkavállaló személyiségi jogait. Megállapította továbbá, hogy a munkáltató magatartása rosszindulatú szóbeszédre vezetett mind a munkahelyen, mind a lakókörnyezetben, a dolgozó ismerősei körében pedig megütközést keltett.
Egy másik ügy felperese körzeti megbízottként teljesített szolgálatot, és őt a rendőrkapitányság vezetője fegyelmi fenyítésként nyugállományba helyezte. Sajtótájékoztatót is tartott, amely után olyan újságcikkek jelentek meg, amelyek szerint a felperes bűncselekményt követett el, és bűnöző életmódot folytatott. A sajtócikkek hatására a felperes a lakóhelyén állandó zaklatásnak lett kitéve, tolvajnak és bűnöző rendőrnek nevezték. Az események hatására még egészségi állapota is megromlott, amelynek következtében rokkantsági nyugdíjba került, és pszichiátriai kezelésre szorult. A felperest a büntetőbíróság az egyik vád alól felmentette, a másik esetében pedig az eljárást megszüntette.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyben lefolytatott felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletében kifejtette, hogy a felperest és hozzátartozóját a környezete részéről olyan helytelen megítélés és inzultus érte, továbbá ugyancsak ezzel összefüggésben az egészségének olyan folyamatos, tartós megromlása következett be, amelyek alkalmasak a nem vagyoni kártérítés megítélésére. A Legfelsőbb Bíróság – helybenhagyva az első fokú bíróság ítéletét – egymillió forint kártérítés és annak kamata megfizetésére kötelezte a munkáltatót.
Kitiltás a munkahelyről
A munkavállaló műszaki vezetőként dolgozott évtizedeken keresztül. 1996-ban a munkaviszonyát felmondással megszüntették, szervezeti átcsoportosításra hivatkozva. A felperes a felmondás kézbesítésétől kezdve csak kísérőkkel mozoghatott a munkáltató telephelyén, irodájában személyes holmija elvitelét is ellenőrizték, majd sokak szeme láttára az udvaron keresztül a portáig kísérték, továbbá a munkáltató arra is utasítást adott a portaszolgálatnak, hogy a felperest a jövőben nem lehet beengedni az üzem területére, onnan kitiltják. Ezt írásban is kifüggesztették a kapunál.
A bíróság megállapította, hogy ez a magatartásláncolat a felperest emberi méltóságában sértette, rosszindulatú szóbeszédet indított el, és szélesebb körben megütközést keltett. Hivatkozott a bíróság arra, hogy a kártérítés összegének meghatározásakor nem hagyhatta figyelmen kívül a mértéktartás elvén alapuló bírói gyakorlatot, amely szerint az ügy sajátosságait és az összes körülményt is értékelő mérlegelés alapján kell dönteni. Végül a megítélt kártérítés összege 500 000 forint volt.
Megalapozatlan kártérítés
A munkavállaló villanyszerelő munkakörben állt a munkáltató alkalmazásában. 1993-ban a munkáltató kártérítés megfizetésére kötelezte a felperest azért, mert egy motorkocsi a felperes gondatlan munkavégzése következtében gyulladt ki. Ezt a kártérítési határozatot visszavonták azzal az indokolással, hogy nem bizonyítható a felperes gondatlan munkavégzése. A felperes 200 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte a munkáltató kötelezését, azzal az indokkal, hogy a meghozott fegyelmi határozat a környezetében és a jövőbeni üzletfelei előtt is csorbította a szakmai jó hírét.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy jogellenesnek kell minősíteni a megalapozatlanul meghozott kártérítési határozatot. Ugyanakkor utalt arra, hogy a felperesnek kellett bizonyítania azt, hogy a munkáltató magatartása neki kárt okozott, és ez a munkaviszonyával okozati összefüggésben merült fel. A bizonyítékok értékelése alapján megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy kárt szenvedett. Az egyik tanú azt nyilatkozta, hogy azért nem kötött adásvételi szerződést a felperessel, mert lakóhelyén a felperest összefüggésbe hozták üzemanyaglopással. A többi tanú vallomásából pedig az derült ki, hogy a felperesről nem nyilvánult meg negatív értékítélet. Végeredményben a Legfelsőbb Bíróság a felperes keresetét elutasította.
Szóbeszéd
A felperes értékesítési ügyintézőként dolgozott a munkáltatónál. A munkáltató a munkaviszonyt felmondással megszüntette, arra hivatkozva, hogy a felperesnek nagy összegű leltárhiánya volt, és ezért a felperes iránti bizalma megrendült. Ezt a határozatot később visszavonták, de 1995 októberében a munkaviszonyt ismételten felmondták. A felperes keresetében 2 millió forintot igényelt a személyével kapcsolatos hitelrontás miatt.
A bírósági eljárásban azt állapították meg, hogy a felperest valójában kár nem érte. Az egyik tanú vallotta, hogy a felperessel nem is tárgyalt az alkalmazásáról, és bár kapott levelet a felperessel kapcsolatban a korábbi munkáltatótól, a munkáltató által kibocsátott körlevélben csak annyi szerepelt, hogy a felperes megvált a cégtől, ezért intézkedésre nem jogosult. Egyúttal megjelölték az új vezető személyét is. Magában az a körülmény, hogy a levél a partnereknél találgatásra adott okot, nem minősül annak, hogy azzal megsértették a felperes személyiségi jogait. A levél pusztán tájékoztató volt, még arra sem tért ki, hogy a felperes mondott-e fel, vagy neki mondtak fel. Az egyik országos napilapban valóban jelent meg az üggyel kapcsolatban egy cikk, de ebben a felperes személyesen maga nyilatkozott az ügyről, és a neve így került az újságba. A bíróság károkozó magatartás hiányában elutasította a felperes keresetét, mert pusztán egy kialakult szóbeszéd miatt, okozati összefüggés hiányában nem terheli a kártérítési felelősség a munkáltatót.
Elhelyezkedési nehézségek
A felperes munkaviszonyát azért szüntette meg a munkáltató, mert igazolatlanul volt távol munkahelyétől. A bírósági eljárásban kiderült, hogy ez a megállapítás téves és megalapozatlan volt. A nem vagyoni kártérítési igény tekintetében a bíróság megállapította, hogy való ténynek igazolatlankénti minősítésére elvileg lehet személyiségi jogot sértő károkozó magatartás, ezért megalapozhat nem vagyoni kártérítés iránti igényt. A munkavállalót terheli azonban annak bizonyítása, hogy a sérelem és az említett magatartás között fennáll az okozati összefüggés. Ezt az okozati összefüggést a bíróság nem látta megállapíthatónak. A tárgyalás során maga a felperes adta elő, hogy az egyik munkahelyen a munkaviszony létesítése azért hiúsult meg, mert a munkáltatók idősnek tartották, és nem is kérdeztek rá a felmondás körülményeire. A felperes a perben nem bizonyította, hogy az eredeti, rádió-televízió műszerész szakmában kívánt volna a későbbiekben elhelyezkedni. Mindezek alapján nem állapítható meg okozati összefüggés a felperes elhelyezkedési nehézségei és aközött, hogy az alperes milyen tényállás alapján szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Ezért a bíróság nem látta megállapíthatónak a személyiségijog-sértést, és a kártérítési igényt elutasította.
"Jogterror"
A munkavállaló és a munkaadó között több per folyt, amelyek után a munkavállaló különböző kártérítési igénnyel lépett fel, és nem vagyoni kártérítés címén 900 000 forintot is követelt. A jogerős ítélet a munkavállaló keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes a nem vagyoni kárt a különböző eljárások miatt bekövetkezett stresszhelyzetre, "jogterrorra" alapozta, mert a munkáltató a bírósági döntésekkel szemben igénybe vette a rendes és rendkívüli perorvoslatokat. A jogerős ítélet leszögezte, hogy ezek a körülmények nem alapozzák meg a nem vagyoni kártérítés iránti követelést.
A családi kapcsolatokhoz való jog megsértésével okozott nem vagyoni kár
A jogtudományban és a bírói gyakorlatban is egy ideig vitás volt, hogy a meghalt személy hozzátartozói követelhetnek-e saját személyükben nem vagyoni kártérítést. A Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlata azonban mind a jogalkalmazás, mind a jogtudomány terén változást hozott az utóbbi időben. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a hozzátartozó elvesztése esetén azt kell vizsgálni, hogy a káresemény milyen hatást gyakorolt a hozzátartozókra, hogyan befolyásolta az életük alakulását. Ehhez nincs szükség valamilyen kóros állapot bekövetkezésének a bizonyítására. A szokásos gyászon, fájdalmon (elhúzódó gyászreakción) túlmenően szükség van annak a ténynek a bizonyítására is, hogy a személyiség minősége lényegesen megváltozott. Például, ha az elhúzódó gyászreakcióhoz fóbiás, paranoid gondolattartalmak társulnak, az örömszerzési képesség beszűkül, az egészségi állapotban lényeges javulás nem várható. Ugyanígy kell értékelni, különösen gyermekkorúak esetében a kialakuló beilleszkedési zavarokat, hangulati nyomottságot, zárkózottá válást, a koncentrálóképesség gyengülését az iskolai tárgyak elsajátításában stb.
Harmonikus kapcsolat
1987-ben halálos kimenetelű üzemi balesetet szenvedett a perbeli munkáltatónál egy munkavállaló. Felesége és két kiskorú gyermeke személyenként 100 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte az alperes munkáltató kötelezését. A megyei bíróság az elhunyt feleségének 50 000 forint nem vagyoni kártérítést megítélt, a két gyermek keresetét azonban elutasította. A feleség igényét azért találta megalapozottnak, mert a vele tartós kapcsolatban, harmonikusan együtt élő élettárs halála a mindennapi élet vitelében pótolhatatlan hátrányt okozott. A két gyermek (három- és másfél évesek) azonban még a halál tényét nem tudta felfogni, és nem lehettek tudatában annak, mit jelent számukra apjuk elvesztése. Ezért követelésüket a megyei bíróság alaptalannak találta.
A felülvizsgálati eljárást folytató Legfelsőbb Bíróság a két gyermekkel kapcsolatos döntéssel nem értett egyet, és mindkét gyermek részére 100 000 forint nem vagyoni kárpótlást ítélt meg. Kétségtelennek látta ugyanis, hogy a gyermekek további életében, iskoláskorukban az apa hiánya hátrányt fog jelenteni számukra, a teljes család hiánya életüket a többi hasonló korú gyermek életéhez képest tartósan nehezebbé teszi.
Egy másik jogesetben a felperes férje 1987-ben halálos végű üzemi balesetet szenvedett. A zárt alumíniumhordóban tűz- és robbanásveszélyes anyag volt, amely a hő hatására felrobbant, a hordótető a hordótól elvált, és a munkavállaló fejéhez csapódott, aki a helyszínen meghalt. A felperes nem vagyoni kártérítés iránt terjesztett elő keresetet, és a Legfelsőbb Bíróság az alperes munkáltatót 200 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. Figyelembe vette azonban nemcsak a munkáltató mulasztását, hanem értékelte a dolgozó munkavállaló részbeni vétkes magatartását is. Utalt azonban arra, hogy a nem vagyoni kártérítés megállapítása körében az összes körülményt mérlegre kell tenni. Ebben az értelemben kellett figyelembe venni mind a munkáltató, mind a dolgozó vétkes közreható magatartását. A kártérítést azonban alapvetően azért ítélte meg a bíróság, mert a felperes és férje jó házasságban éltek. Kölcsönös megértés, szeretet jellemezte a házasságot. A felperes mindenben társát lelte férjében, akit a baleset által elvesztett, és azóta is hosszabb ideje egyedül él.
Kiskorú gyermeket egyedül nevelni
A felperes néhai férje raktári anyagkiadó munkakörben dolgozott. 1995-ben munkavégzés közben üzemi balesetet szenvedett, és néhány óra múlva ennek következtében elhunyt. A baleset úgy következett be, hogy a targonca, súlyos teherrel az elhunytat az ajtónak nyomta. A bíróság a felperes javára 3 millió forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg. Ítéletének indokolásában hivatkozott a felperesnek a baleset okozta komoly megrázkódtatására, nyugdíjhoz közel álló életkora miatti nehézségeire, valamint arra, hogy egy kiskorú gyermekkel egyedül maradt, és a nevelés, gondoskodás egyedül a felperesre hárult. A nem vagyoni kár összegét az ítélet meghozatalakori (1999) értékarányok alapján állapította meg, ezért a felperesnek a baleset időpontjától számított késedelmikamat-követelését elutasította.
Munkaképtelenné válás a hozzátartozó elvesztése miatt
A felperesek fia, egy rendőrkapitányság nyomozója, 1994-ben halálos sérülést szenvedett annak következtében, hogy a munkatársa a fegyverhasználat szabályainak megszegésével, lőfegyverrel lelőtte. A felperesek nem vagyoni kártérítés iránti igénnyel léptek fel. Az apa bankban fiókvezető-helyettesként dolgozott, a baleset után 30 napig keresőképtelenné vált, de munkája mennyiségileg és minőségileg bizonytalanná vált, ezért munkaviszonyát közös megegyezéssel megszüntették. Az apánál a szokásos gyászreakción messze túlmutató kényszeres személyiségreakció alakult ki, amely rögzült, és az élettevékenységét, munkavégzését súlyosan korlátozza. Az anya alkata és személyisége következtében orvosilag diagnosztizálható személyiségzavar külső jegyeit ugyan nem mutatta, de a tanúvallomások szerint az ő élete is megváltozott, zárkózottá, megkeseredetté vált, és reá is hatott a férje személyiségzavara. A bíróság 2 millió és másfél millió forint kártérítést állapított meg a felperesek javára, és rámutatott, hogy a bíróság arra is tekintettel volt, hogy a hasonló tényezők számbavételével meghatározott marasztalási összegek között lehetőleg ne legyenek indokolatlan eltérések.
Depresszió
A felperes férje a munkáltatójánál mozdonyvezetőként állt alkalmazásban. 1991-ben halálos kimenetelű üzemi balesetet szenvedett. A munkáltató – peren kívül – elismerte, hogy a felperes férje üzemi balesetéért teljes mértékű kártérítési felelőssége fennáll. A bíróság 500 000 forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg a felperes javára. A nem vagyoni kártérítésre vonatkozó igény jogalapjaként a felperes látászavarát, depressziós állapotát, a hátrányosan megváltozott személyi körülményeit jelölte meg. Rámutatott arra a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogerős ítéletben megállapított 300 000 forint nem vagyoni kár nem felel meg az ítélkezési gyakorlatnak, az túlzottan alacsony. Nem hagyható figyelmen kívül ugyanis, hogy a felperes a sérelmet fiatalkorban szenvedte el, látászavarát az őt ért lelki trauma váltotta ki, mivel a szervi hátteret a speciális vizsgálati leletek kizárták.
Vélt sérelmek
Munkához való jog megsértése
A felperes az alperes munkáltatójánál élelmiszer-áruforgalmi csoportvezetőként dolgozott. A munkaviszonyát létszámcsökkentéssel járó átszervezés miatt 1994-ben megszüntették. A felperes 600 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte az alperes munkáltatót azon az alapon, hogy az alperes megakadályozta a munkához való alkotmányos jogának gyakorlását, és ezzel egyben személyiségi jogait sértette.
A jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította. Elsősorban azt állapította meg, hogy az adott helyzetben a felmondás jogszerűen történt. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy még egy jogellenes munkáltatói intézkedés sem jár a munkához való jog olyan megsértésével, amely kár igazolása nélkül nem vagyoni kártérítés megállapítására adna alapot. Ebben az ítéletben mutatott rá a munkaügyi bíróság arra, hogy a munkavállaló az őt ért nem vagyoni sérelemmel kapcsolatos igényét egyaránt alapíthatja a Ptk. és az Mt. rendelkezéseire is. Az előbbi esetben a kereset elbírálása az általános hatáskörű bíróság elé tartozik. Ha azonban a jogosult az ilyen igényét munkaviszonyból eredő jogvitaként az Mt. rendelkezéseire alapítja, annak elbírálására a munkaügyi vitákra megállapított rendelkezések az irányadók. A jelen esetben ez történt. Végül elvi éllel szögezte le a munkaügyi bíróság, hogy a munkaviszony fennállása alatt a foglalkoztatás elmaradása, illetőleg a munkaviszony jogos vagy jogellenes megszüntetése egymagában, további tényálláselem nélkül, az elmaradt munkabéren túlmenő megtérítési, kártérítési követelést semmiképpen nem alapoz meg.
Nyugdíjaztatás
A felperes a tűzoltóság alkalmazásában állt, és szolgálati jogviszonya 1995-ben nyugállományba helyezéssel megszűnt, mert hivatalos szolgálatra egészségügyi okból alkalmatlanná vált. A felperes 700 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A keresetét a jogerős ítélet elutasította. Rámutatott, hogy önmagában a nyugdíjazásra alapozottan nem vagyoni kárigényt alaposan nem lehet érvényesíteni. A nyugállományba helyezéssel, azaz a munkahely elvesztésével a társadalmi életben való részvétel tartósan és súlyosan nem nehezül el, a nyugdíjazás ténye önmagában nem vagyoni kárigényt nem alapoz meg, mert a nyugdíjazásból nem következik az egyén aktivitásának megszűnése és "tétlenségre való kárhoztatása". Eszerint a felperest kár nem érte.
